Áprily Lajos 1887. november 14-én született Brassóban, eredeti nevén Jékely János Lajosként, a János keresztnevet azonban nem használta. Ősei szász polgárok voltak, a németesen Jeckel, latinosított humanista írásmóddal írva Jekelius család (...)

(...) tagjai között mesterembereket, városbírákat, lelkészeket és tanítókat találunk a 17. század óta. „Forma van a versem / egyszerű sorában, / ötvös volt az ősöm / Brassó városában.” – írta maga a költő is Egy pohár bor című versében. Költői nevét, az Áprilyt 1918-tól használta. Nem véletlenül rokonította verseit egy míves ötvösremekhez: líráját gazdag formakultúra, aprólékos kidolgozottság és megkomponáltság, sejtető zeneiség, olykor meglepő rímek jellemzik. Korai verseiben Reviczky- és Turgenyev-élményeket ismernek fel kritikusai, pályájának indulása és kiteljesedése pedig a Nyugat folyóirat első nemzedékével haladt párhuzamosan. Az impresszionista hangulatlírát kései költészetében is képes megújítani. Ekkor új kifejezésmóddal, négysorosokkal jelentkezett. Ez „nála nem aforizma, nem tanulságokat, hanem a lírai én benyomásait ragadja meg hihetetlen tömörséggel, érzelmi izzással és erőteljes zeneiséggel, és egyszerű (leggyakrabban természeti) motívumok segítségével utal örök emberi helyzetekre” – ahogyan Péterfy Sarolt írja.

A Jékely család fiuk születését követően hamarosan a székelyföldi Parajdra költözött, Áprily itt nőtt fel, édesapja munkája miatt azonban ismét költözködni kényszerültek, Kolozsvárra 1899-ben, ahol Áprily a református kollégium növendéke lett. 1909-ben szerzett a kolozsvári egyetemen magyar-német szakos tanári képesítést, és ettől az évtől a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított. Közben – iskolája támogatásával – a dijoni egyetemen francianyelv-tanári diplomát is szerzett. Enyeden 1926-ig maradt családjával: ekkor lett Áprily a református kollégium tanára és mellette az erdélyi magyar irodalmi élet vezető egyénisége.

1929-ben mégis úgy döntött, hogy elhagyja Erdélyt; Budapesten először a Lónyay utcai református gimnáziumban, majd a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézetben tanított. 1941-ben azonban komolyan fontolgatta, hogy ismét Erdélybe költözzön, miután fia és leánya ott vállalt állást. Fiának írta 1941. szeptember 25-én kelt levelében: „Neked ezenkívül azt is megmondhatom, hogy a sebet, melyet kijövetelemmel magamon ütöttem, ez az orvosság gyorsabban meggyógyítaná, mint bármilyen más. Úgy érzem, hogy Vásárhelyi János [erdélyi református püspök] erdélyi szavával Erdély maga hívna vissza, s ezzel tizenegy esztendős nyugtalanságot altatna el. A felszabaduláskor megkötöttem magam: csak hívásra megyek vissza, állásért ki nem nyújtom a kezem. Ebben semmi gőg nem volt, csak a legtermészetesebb önérzet és önvédelem. Ne mondhassa senki, hogy balsorsában elhagytam Erdélyt, és jósorsában most visszakapaszkodom. Ezt tartottam etikus magatartásnak, arra pedig komoly tanulságok vezettek reá, hogy az életben egyedül az etikus magatartásnak van igaza.”  A második bécsi döntés után visszatért Parajdra, ahol 1943-ban telket vásárolt, boronaházat épített; a bizonytalanság, a háborús események, majd az újabb impériumváltás azonban megakadályozták abban, hogy ismét letelepedjen gyermekkora helyszínén.

A Baár-Madasból nyugdíjazták 1943-ban, amikor igazgatóként arra kényszerült volna, hogy – a zsidótörvények folyományaként – ne vehessen fel iskolájába zsidó származású diákokat. A háború alatt s után Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán élt nagy visszavonultságban. 1967. augusztus 6-án hunyt el, a visegrádi temetőben nyugszik.

Költői életműve mellett műfordítói munkássága is jelentős: Turgenyev-kisregények mellett az Anyegin vagy a Peer Gynt is Áprily Lajos fordításában olvasható.

Felhasznált irodalom:

Fráter Zoltán: Áprily Lajos. Balassi Kiadó, Budapest, 1992.

Jékely Zoltán és Áprily Lajos 1940 és 1946 közti levelezéséből. Közreadja Péterfy Sarolt. Holmi 25. 2013. 4. szám, 407–452.

Péterfy Sarolt: Áprily Lajos. (2020) PIM, Digitális Irodalmi Akadémia https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/aprily-lajos#eletrajz