Az évfordulóról Dr. Teiszler Éva, az MKI Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa írt cikket.

Hazánkban a római katolikus egyháznak legtöbb szentet adó dinasztia, az Árpád-ház talán egyik legismertebb szentté avatott tagja Margit, IV. Béla király (1235–1270) leánya, akiről a korai középkorban többnyire Nyulak szigetének hívott, akkoriban Óbudához tartozó dunai szigetet elnevezték.

A királyleány IV. Béla és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot a dalmáciai Klissza (ma Klis, Horvátország) várában. Az előrenyomuló tatárok elől ide menekülő királyi pár fogadalmat tett, hogy ha ők és országuk megmenekülnek, születendő gyermeküket Istennek ajánlják fel. A tatárok elvonulása után be is váltották ígéretüket, a három és fél éves kislányt szülei a veszprémi domonkos apácakolostorba adták. A dominikánus rend ekkor még csak néhány évtizede létezett (alapítása: 1215, pápai jóváhagyása: 1216), női kolostoraik lakói elsősorban betegek gondozásában nyilvánították ki szolgálatukat.

IV. Béla feleségével 1253 körül alapította azt a Boldogasszony tiszteletére emelt domonkos rendi kolostort a Nyulak szigetén, amelybe aztán Margitot Veszprémből áthelyeztette. A királyleány 12 éves korában fogadalmat tett, s bár később lehetősége lett volna kilépni a rendből, ezt saját meggyőződéstől indíttatva nem tette. Miként az Margit legendájában is olvasható, II. Ottokár cseh király (1253–1278) 18 éves korában feleségül kérte, de ő nem akarta feladni saját fogadalmát.

Margit korabeli visszaemlékezések szerint példás alázatosságával, erőteljes vezeklésével, a betegek ápolásában mutatott kitartó igyekezetével és a származásából eredő előjogok visszautasításával vívta ki társai megbecsülését. Fiatalon, 28 éves korában hunyt el 1270. január 18-án. A szigetet, ahol élt és ahol nyugodott, 1318 óta Szent Margit szigeteként is emlegették, sírja azonnal zarándokhellyé vált.

Noha Margit szentté avatási pere már a halálát következő évben, 1271-ben megindult, s 1276-tól boldogként tisztelték, szentté avatása csak jóval később, 1943. november 19-én történt meg. Kultuszának ápolását és a személye iránti folyamatos érdeklődést mutatja, hogy legendáját – amelyet elsőként Ráskai Lea fordított magyar nyelvre a 16. század elején – később többféleképpen feldolgozták, többek között regényekben, színdarabokban is. Hivatalos ünnepnapján, január 18-án emlékére 1979. óta szabadtéri szentmisét tartanak a margitszigeti domonkos kolostor romjainál.

Margit attribútuma a tisztaságot jelképező liliom; ő az ifjúság, a nevelő és gyógyító intézmények védőszentje, ugyanakkor békességszerzőként is tisztelik. Vezeklőöve és csontereklyéje napjainkban az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban található.