Kiss Lajos 1922. június 2-án született Debrecenben, itt végezte a tanulmányait, tudományos pályáját is a Debreceni Egyetemen kezdte, végül Debrecenben helyezték örök nyugalomra.

Az érettségi után a Ludovika Akadémián tanult 1941 és 1943 között, később 13 hónapig tüzérhadnagyi rendfokozatban harcolt a második világháborúban. Három évre szovjet hadifogságba került, és itt minden alkalmat megragadott, hogy oroszul tanuljon. 1948-ban térhetett haza, ekkor beiratkozott a Debreceni Egyetemre, orosz-német szakra. Rövidesen nemcsak diák volt az egyetemen, hanem egyidejűleg orosz nyelvi lektor és tanársegéd is. 1954-ben Budapestre került aspiránsnak az ELTE szlavisztikai tanszékére, ahol Hadrovics László, Kniezsa István és Melich János nyelvészek tettek rá nagy hatást. Később megemlékezett róluk az általa írt, neves szlavistákat bemutató, A múlt magyar tudósai című életrajzi sorozatban: Kniezsa István (1994), Melich János (1995), Asbóth Oszkár (1996), Hadrovics László (1999). 

Tudományos pályáját 1957-től a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében folytatta. Jelentős szótárak készítésében vett részt, például munkatársa volt A magyar nyelv értelmező szótárának, szerkesztette és írta A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára első két kötetét, munkatársa volt a Gáldi László és Hadrovics László által összeállított orosz-magyar szótárnak, és 1986 és 1996 között ő irányította A magyar irodalmi és köznyelv nagyszótára munkálatait. 

Kiss Lajos főművének az öt kiadásban megjelent Földrajzi nevek etimológiai szótárát tartják. A szerző szándéka szerint ebben a kiadványban a jelentős magyar és nem magyar földrajzi nevek eredetmagyarázatát tudományos színvonalon, de mindenki számára érthetően tette közzé. A címszavak kiválasztásával azt a magyar földrajzi világképet kívánta tükrözni, hogy a földrajzi nevek közül a magyarság lakóterületéről ismerjük a legtöbb adatot, majd ezek száma fokozatosan csökken a környező országokra, Európára vagy más kontinensekre vonatkozóan. A szótár első kiadása 1978-ban jelent meg, és a kedvező fogadtatás következtében napokon belül elfogyott. Ezután az olvasók kívánságára a címszóanyaghoz újabb adatok kerültek, mint például a Trianon után Magyarországtól elcsatolt területek addig nem említett földrajzi nevei, megszaporodtak a határrésznevek (pl. a középkori települések emlékét őrző nevek száma is gyarapodott), és a szótárba kerültek olyan új címszók is, amelyek Magyarországtól távolabbi területekre vonatkoznak. Az 1988-as kiadás szócikkeinek száma megduplázódott a korábbi szótárhoz képest, és ez a kiadvány már két kötetben jelent meg. Kiss Lajos megállapítása szerint a földrajzi nevek keletkezéstörténete a szakembereken (pl. nyelvészek, történészek, néprajzkutatók, földrajztudósok) kívül a nagyközönséget is érdekelheti, ezért mindenki számára alkalmasak a szintézist nyújtó szótárak. A Földrajzi nevek etimológiai szótárát az iskolai oktatásban is hasznosítani lehet. Szende Aladár A Földrajzi nevek etimológiai szótára mint „taneszköz” című írásában azt mutatja be, hogyan lehet ez a szótár a magyar és földrajz szakos tanárok segítője pedagógiai munkájuk során. Írása szerint a szócikkek a pedagógiai motivációhoz is alkalmazhatók, hiszen a földrajzi nevek szófejtése általában mindenkit érdekel, például az, hogy a diákok saját községének, városának a neve honnan származik, mit jelent, de érdekesnek találhatják a közelben található folyók, tavak, hegyek, barlangok nevére vonatkozó információkat is.

Kiss Lajos számos publikációja jelent meg nyelvészeti folyóiratokban, ezek közé tartoznak például a szófejtések: Karácsony szavunk őstörténetéhez (1957), A sütőharang elnevezései a magyar nyelvjárásokban (1989), vagy földrajzinév-magyarázatok: Huszt környéki helységnevek (1991), Földrajzi nevek a magyar középkorból (1991).

2005-ben Kiss Lajos özvegye Fehértói Katalin (a történeti személynévkutatás egyik képviselője) tudományos díjat alapított a nyelvész és akadémikus tiszteletére. (Kiss Lajos 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-től pedig rendes tagja volt.) Az alapító szándéka szerint a Kiss Lajos-díj annak a 40 év alatti hazai vagy külföldi kutatónak ítélhető oda, „akinek munkássága a magyar névtörténeti (személy- vagy helynévtörténeti) kutatásokat jelentős új tudományos eredményekkel gazdagította. Az odaítélés alapja lehet kiemelkedő értékű tudományos könyv (monográfia, szótár vagy más mű), illetőleg egyenletesen magas színvonalú publikációkban, tanulmányokban megmutatkozó tudományos pálya”.

Felhasznált irodalom:

A magyar nyelv nagyszótárának áttekintő története (https://nagyszotar.nytud.hu/history.html)

Hoffmann István 2004. Kiss Lajos (1922–2003). Magyar Nyelvjárások XLII. 217–222.

Hoffmann István 2006. Kiss Lajos-díj. Névtani Értesítő 28. 201–203.

Kiss Lajos 2004. Visszapillantás. In: Kiss Lajos: Szófejtés, szótárírás és nyelvtudomány-történet. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XXVII. Válogatta és szerkesztette: Gerstner Károly és Kiss Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 353–361.

Szende Aladár 1989. A Földrajzi nevek etimológiai szótára mint „taneszköz”. Nyelvünk és Kultúránk 75. 35–44.