Tanulmány: itt
Szerző
Gróf Péter
Cím
„Visegrád, Visegrád! Hol hajdani fényed?” – Visegrád újrafelfedezése a 19. században
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2020. 159–186.
DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2020.159
Absztrakt
Visegrád, a 14–15. századi királyi rezidencia, az udvari kultúra, a gótikus és a reneszánsz művészet helyszíne a török időkben elpusztult. A település újrafelfedezése a reformkorban a szépirodalomnak és a képzőművészetnek köszönhető. A romantikus tájban megjelenő vár a dicső magyar múlt jelképeként jelent meg Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor, Arany János és mások műveiben és a történeti festészet jeles alkotóinak Markó Károly, Ligeti Antal, Telepy Károly, Jakobey Károly, Keleti Gusztáv, Dörre Tivadar képein. Az állandó gőzhajóközlekedés megindulásával az írók, művészek mellett közéleti személyiségek, magyar és külföldi utazók is megtekinthették Visegrád természeti szépségét és épített örökségét. A település a magyarországi műemlékvédelem egyik legkorábbi helyszíne. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága már az 1840-es években szorgalmazta Visegrád műemlékeinek megóvását, de erre csak 1867 után kerülhetett sor. A visegrádi vár helyreállításának megkezdésében nagy szerepet játszott a település plébánosa Viktorin József. A tanulmány archív ábrázolások és irodalmi szemelvények segítségével mutatja be Visegrád „nagy korszakát”.
Kulcsszavak
Visegrád, 19. század, irodalom, képzőművészet, nemzeti jelkép, műemlékvédelem, Viktorin József