Tanulmány: itt
Szerző
Tóth Zsolt
Cím
A magyar és a mongol igenévrendszer összevetése
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2021. 459–490.
DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2021.459
Absztrakt
Az igenevek a morfológiai leírások egyik legvitatottabb témakörét jelentik. A magyar igenevek természetének jobb megértése szempontjából célszerű őket a tipológiailag hasonló nyelvekkel összehasonlítani. A magyar és a vizsgált mongol nyelvek (mongol, burját, kalmük) igenévrendszere között eredetileg jóval kisebb a különbség, mint jelenleg első ránézésre látszik, különösen, ha teszünk némi diakrón kitekintést is. Az alapvető melléknévi igenevek mind a magyarban, mind a három mongol nyelvben az általában előidejű, egyidejű és utóidejű aspektust kifejező melléknévi igenevek. A melléknévi igenevek egyes esetekben mindegyik nyelvben felvehetnek névszói esetragot, többesszám-jelet, birtokos személyjelet, vagy követheti őket névutó. A melléknévi igeneveknek lehet saját, a mondatétól eltérő alanyuk, bár ez a mai magyar nyelvben erősen visszaszorult, és csak a befejezett melléknévi igenév rendelkezhet saját alannyal, az is elsősorban E/3. személyűvel. A melléknévi igenevek névszói esetragos alakjaiból mindegyik nyelvben másodlagos határozói igenevek (Károlyi terminológiájával főnévi gerundiumok) jöttek létre, bár ezek használata a mai magyarban sporadikus. Az igenevek a hozzájuk tartozó bővítményekkel mellékmondat értékű igenévi
szerkezeteket alkothatnak a nyelvtani alárendelés eszközeként. Bár a magyarban az igenévi szerkezetek használata hátrébb szorult, különösen a saját alanyú igenévi szerkezeteké, a jelzői funkciójú melléknévi igenévi szerkezetek továbbra is igen sűrűn előfordulnak.
Kulcsszavak
mongol nyelvek, igenevek, melléknévi igenév, határozói igenév, cselekvésnév, összehasonlító nyelvészet