Tanulmány: itt
Szerző
Fehér Bence
Cím
Gondolatok a nagyszentmiklósi írások megfejthetőségének korlátairól
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2020. 137–158.
DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2020.137
Absztrakt
Az avar kori rovásírásnak több, mint harminc feliratos emlékét ismerjük, ennek nagy része a nagyszentmiklósi kincsen használt írásjelekkel készült. Ennek az írásnak az olvasata még tisztázatlan kérdés: nagyon kis mennyiségű szöveg áll rendelkezésre, a teljes betűsort nem ismerjük. Az eddigi megfejtési kísérletek – a székely vagy ótürk rovásírással való egybevetéssel, ismert nevek keresésével a szövegben vagy kombinatorikus módszerrel – nem vezettek megnyugtató eredményre. A legalább szószerkezet szintjén meghatározható feliratok kombinatorikus elemzése útján megkísérelhetjük az egyes szavak nyelvtani funkcióit megállapítani, ebből pedig a szavak végződései alapján egyes ragok szerepét azonosítani. Egy-egy egybetűs végződés accusativusi, határozói, igenévi funkciója valószínű, két végződés esetében pedig imperativus vagy birtok-birtokosi viszony jelzése is lehetséges. Két végződésnél felvethető a székely rovásírás hasonló jelével való rokonság, egy esetben azonban a hasonlóság biztosan csak látszólagos, és két jelnek nincs párhuzama. Az adatok alapján agglutináló, bizonyára nem indoeurópai nyelvről van szó, a lehetőségek körében az ómagyar nyelv is jó okkal szerepel, azonban egyelőre, amíg nincs jelentősen nagyobb szövegkorpuszunk, azonosítható tulajdonnevünk vagy bilingvis szövegünk, a jelekhez még nem tudunk hangtestet rendelni.
Kulcsszavak
nagyszentmiklósi kincs, rovásírás, agglutináló nyelv, szintaktikai funkciók, ómagyar nyelv