Tanulmány: itt

Szerző

Köő Artúr

Cím

Harry Hill Bandholtz alakjának román „tükörképe”.  Múzeumi kincsek megmentője vagy hantázó szélhámos?

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2022.297

Absztrakt

Harry Hill Bandholtz azon amerikai katonák egyike, aki nagy népszerűségnek örvend hazánkban. Az amerikai tábornok a magyar nemzet örök háláját akkor érdemelte ki, amikor lovaglópálcáját is segítségül hívva megakadályozva, hogy a Budapestet megszálló román hadsereg katonái a Nemzeti Múzeum kincseit ellopják. Az amerikai tiszt ma is álló szobrát – mely Ligeti Miklós alkotása – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. Román részről a tábornok lejáratására tett kísérlet már 1935-ben elkezdődött. Gheorghe Mărdărescut – aki a román királyi hadsereg magyarországi főparancsnokaként többször is konfrontálódott az amerikaival – felháborította Bandholtz 1933-ban, New Yorkban angol nyelven megjelent naplójának stílusa, de legfőképpen a román hadsereggel szembeni szigorú kritikája, ezért 1935-ben a Curentul című lapban folytatásokban közölte ellenpamfletjét, melyben kísérletet tett a szerinte igaztalan és megalapozatlan vádak cáfolatára. A cikksorozat ugyanabban az évben összegyűjtve is megjelent kb. 1000 példányban, de Magyarországon teljesen ismeretlen maradt szinte mai napig. Érdekes adalék, hogy Romániában viszont Bandholtz naplója az, amihez szinte lehetetlen hozzájutni, példának okáért Kolozsvár egyetlen könyvtárában sincs belőle példány.

Hogyan látja Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok személyét és budapesti tevékenységét napjaink román történetírása? Elismerik-e a fosztogatások tényét a szakemberek, s amennyiben igen, mivel magyarázzák a Magyarországot megszálló román csapatok rablásait? Tanulmányunk ezekre a kérdésekre keresi a választ törekedvén arra, hogy képet kapjon az olvasó arról, hogy mi ma általánosságban a román történészi álláspont a fenti kérdések kapcsán.

Kulcsszavak

román megszállás, Budapest, Harry Hill Bandholtz, Nemzeti Múzeum, román fosztogatás, Gheorghe Mărdărescut, Constantin Diamandy, 1919