Tanulmány: itt

Szerző

Kinda István

Cím

„Tiszta munka, mint a szénégetés”. Szénégető ipar Székelyföldön

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2022.273

Absztrakt

A szénégetés évezredekre visszatekintő mesterség, melyet erdős vidékeken folytattak – a cél a faszén előállítása volt fahasábok és farönkök fojtásos égetése, szenesítése által. Az utóbbi két évszázadban hasznosítása széleskörűvé vált: a háziasszonyok szenes vasalóikba, a kisiparosok köréből a kovácsok, lakatosok, bádogosok a fémek izzításához, a nagyipari termelésben a vasolvasztó kohók, vashámorok számára jelentett nélkülözhetetlen adalék- és fűtőanyagot. A szénégető mester lényegében egy kémiai folyamat szabályozott lefolyását teremti meg és felügyeli: a fa levegőmentes környezetben történő hevítése, 330–430 Celsius-fokon végbemenő lepárlása során a faanyagból a szén és a hidrogén kivételével a többi alkotórészek kiégnek, a füsttel és a gőzzel együtt elpárolognak. 

A szénégetés technológiájában a rézkori ércolvasztás és kovácsolás felfedezése óta nem történt jelentős változás. Az egyszeri égetéssel előállított termék mennyiségében, a kiégetésre szánt faanyag kitermelésében, előkészítésében viszont annál inkább érvényesült a szerszámok korszerűsödése és a felvevőpiac időről időre feltámadó határtalan étvágya. A minőségi faszén iránti igény miatt és a szénégetés automatizálásának elmaradása miatt ez az egykori Háromszéken is szokványos erdei foglalkozás még modern világunkban is megtartotta létjogosultságát.

Kulcsszavak

természetkiélő ipar, szénégetés, baksa, szekeresség, kovács, grillszén