Imádták diákjai beszédhibás kisiskolásoktól a színművészeti főiskolásokig. Ő volt Eperjes Károly felfedezője. Kiváló könyveket írt a magyar nyelv szebb művelése, ahogy egyik műve címében fogalmazott, a „beszédművesség” tárgykörében. Montágh Imre 91 éves lenne, ám egy felfoghatatlan baleset miatt immár 40 éve nincs közöttünk.

Milyen hasonlóságok fedezhetők fel a hevszurok és a magyarok harci hagyományaiban? Hogyan maradhat fenn évszázadokon át egy közösség fegyveres tudása? És mit ér a történeti forrás, ha a kutató nem indul el a helyszínre, hogy saját szemével is ellenőrizze annak állításait?

Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak első nagy újjáépítési vállalkozása volt a budavári Nagyboldogasszony-templom, közkeletűbb nevén a Mátyás-templom rekonstrukciója. Ebben az időszakban először I. Ferenc József 1867. június 8-i magyar királlyá koronázása alkalmával került az országos figyelem középpontjába, ugyanis itt helyezték az uralkodó fejére a Szent Koronát. Majd az augusztus 20-i Szent István-napi ünnep során rendre itt tartották a szentmisét és a szónoklatot egészen 1875-ig. Az egyházi szertartást 1876-tól csaknem húsz évig a helyőrségi templomban bonyolították le.

A régi, sárgult lapú Csíziókban a „két asszony köze” néven emlegetett időszak augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján kezdődik és szeptember 8-áig, Kisasszony napjáig tart. A néhai fejkendős falusi öregasszonyok szerint különös, misztikus, már-már varázserejű időszak ez, amikor leginkább a gyógyfüvek szedésével, a lakásban lévő holmik, ágyneműk, ruhafélék szellőztetésével és például kotlóültetéssel érdemes foglalatoskodni. Mivel lassan Kisasszony havának közepén járunk, kezdjük egy picit korábban.

Ilyenkor gyümölcsérés idején érdemes fölidézni őseink meglátását, miszerint az elcsöndesedés gyümölcse az imádság. Indítsuk az előttünk álló időszak hagyományainak áttekintését e napok jeles szentjének, Szent Lőrincnek a mondatával, aki, amikor hóhérai felszólították, hogy áldozzon Róma isteneinek, így válaszolt: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, azok számára, akik a Világ Világosságát követik minden örök fényben úszik!”

A tipológiai elemzés a régészeti kutatás alapvető módszere, amely a leletek formai és technológiai sajátosságainak összehasonlítására épül. A tanulmány a Velem–Szentvidről előkerült késő népvándorlás kori és Árpád-kori kerámiaanyag példáján ismerteti e módszer alkalmazását és jelentőségét.

A Magyarságkutató Intézet munkatársa, Agócs Gergely 2026. június 22–26. között részt vett a III. International Maqom Art Forum Namangan – 2026 nemzetközi kulturális és tudományos fórumon Üzbegisztánban, ahol a magyar népdalok és a karakalpak zenei hagyomány párhuzamairól tartott előadást.

A Magyarságkutató Intézet Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferenciáján Hursán Szabolcs előadása a kora újkori Magyarország egyik legjelentősebb nőalakjának, Batthyányné Strattmann Eleonórának (1672–1741) eddig kevéssé kutatott levelezését mutatta be. Az előadás rávilágított arra, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Batthyány Levéltárában fennmaradt több száz levél nem csupán egy arisztokrata asszony mindennapjait tárja fel, hanem a 18. századi magyar politikai, társadalmi és gazdasági élet működésébe is egyedülálló betekintést enged.

Az Arisztokrata nők mint anyák és nagyasszonyok a XVIII. században című konferencia második napján Kápolnás Olivér, a Magyarságkutató Intézet kutatója a kelet-ázsiai történelem egy különleges fejezetét mutatta be. Előadásában azt vizsgálta, milyen szerepet játszhatott egy erős jellemű, a forrásokban kedvezőtlenül ábrázolt mostohaanya egy későbbi birodalomalapító életútjának alakulásában.