Magyarország viharos XX. századi történelmében 1956. október 23-a sorsdöntő korszakhatár volt, jelentősége csak az 1848. március 15-i eseményekhez hasonlítható. 

Október hatodika nemzeti gyásznap, amikor az aradi tizenháromra és többi kivégzett társukra emlékezünk. Származásuk tekintetében nem volt mindegyikük születetett magyar, de végig kitartottak a Szűz Máriás zászló alatt, s a magyar ügy igazának tudatában álltak emelt fővel bíráik és hóhéraik elé.

„(…) Hálátlan gyermek nevére számíthat, ki nem tud lelkesülni anyaföldjének jelene, jövője, sőt múltjáért”.

A nyelv és a mögötte rejlő tárgyi világ szoros összefüggésben van egymással, ezért ezeket együttesen kell vizsgálni – ez a mesterétől kapott iránymutatás kísérte végig Nagy Jenő erdélyi magyar nyelvész, néprajzkutató tudományos életútját. Halálának évfordulóján rá emlékezünk írásunkkal.

1940. augusztus 30-án ismét megnyilvánult az isteni Gondviselés: megszületett a második bécsi döntés.

A magyar huszárság főnixmadárként való újjászületésének ötödik évfordulója alkalmából 2025. július 1-jén emléktáblát avattak Szilvásváradon.

Márai Sándor (1900–1989) többek között a Kassai polgárok emlékezetes drámájában állított örök emléket hajdan virágzó szülővárosának. 

1925. május 24-én szentelték fel Sződy Szilárd szobrász alkotását, amely a Nagy Háborúban elesett ötvennégy váci piarista diáknak állított emléket, ám a második világháborút követően csupán a neveket tartalmazó tábla maradt fent.

Katonai tiszteletadással helyezték végső nyughelyére Wulf Olaf Richárd vezérfőkapitányt 2025. május 21-én a Fiumei úti sírkert 52. hősi parcellájában.