Első hallásra ennél nem is lehet egyszerűbben megválaszolható kérdést feltenni: a szavakat általában külön írjuk le egymástól. Néha pedig egybe. Néha. De általában mikor is? Ezúttal a különírás-egybeírás alapeseteit vesszük sorra.

Minden nemzet története egy tévésorozat, ami akkor képes fönnmaradni, ha valami különleges történik – a többi között ezt a gondolatot osztotta meg a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója a Mandiner olvasóival.

A történész mestersége címmel új beszélgetéssorozatot indított a Magyarságkutató Intézet, amely a hivatást gyakorlók munkájának izgalmas kérdéseire ad választ.

A magyar kulturális örökség feltárása és megőrzése érdekében végzett munkája elismeréseképpen a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Dr. Csornay Boldizsár klasszika-archeológust, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesét.

Rendhagyó módon emlékezett Dunakeszi 1848–1849 hőseire március 16-án, vasárnap.

Lehet, hogy Petőfi Sándor mégsem halt meg a fehéregyházi csatában 1849-ben? Görgei Artúr áruló volt? Kossuth Lajos előre látta Trianont? A kiegyezéssel kapcsolatban Deák Ferencnek vagy inkább Kossuth Lajosnak volt igaza? – a világhálón talált legpopulárisabb, 1848/1849-es szabadságharchoz kapcsolódó kérdésekről nyilatkozott a Magyar Nemzetnek Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanársegédje.

Bizony, 1849 márciusában nehéz helyzetben volt Magyarhon.  Kál–Kápolna mellett döntetlennel végződött a császári-királyi és a magyar fősereg összecsapása, a honvédek azonban parancsra meghátráltak.

„A múlt kutatója állandóan a »termékeny bizonytalanság« légkörében dolgozik.” Ezt a szakmai hitvallást a ma 115 évvel ezelőtt született László Gyula fogalmazta meg.

A magyar történelemnek talán az egyik legnegatívabb megítélésű uralkodója V. László. Jóllehet, mindösszesen tizenhét esztendő adatott neki, mégis jelen van a magyar történelmi emlékezetben, mégpedig nem is annyira a történettudománynak, mintsem a művészetnek köszönhetően. 

Petőfi Sándornak, a forradalom, a szabadság és a szerelem költőjének nyoma veszett az 1849. július 31-én vívott segesvári csatát követően. Rendkívüli egyénisége és tehetsége pótolhatatlan űrt hagyott maga után, népszerűsége azonban töretlen maradt.