Már hozzászoktunk ahhoz, hogy vannak olyan szóalakok, amelyeket nem a kiejtésüket követve írunk le, hanem másképp írjuk, mint ahogy mondjuk őket. Ha az automatizmust félretesszük, akkor első hallásra ez ellentmondásnak, túlbonyolításnak hangzik. A magyarázat azonban logikusabb, mint gondolnánk. 

Sorozatunk III. részében már láttuk, miért és hogyan torzít a darwinista családfa a nyelvek rokonságának ábrázolásában. Így viszont okkal vetődik fel a kérdés: akkor hát hogyan lehet megállapítani, hogy x és y nyelv rokona-e egymásnak vagy sem.  

A nyelvek közötti kapcsolat természetes velejárója, hogy az egyes nyelvekben csakhamar megjelennek idegen átvételek, amelyek később akár jövevényszavakká is szelídülhetnek. Az alábbiakban a huszár szó történetét járjuk körbe, amelyet a korai újkor utolsó szakaszában ismert meg a világ a magyarok által.

350 éve, 1674. augusztus 21-én született hadadi báró Wesselényi István, naplóíró, Közép-Szolnok vármegye főispánja, erdélyi országgyűlési és táblai elnök, az erdélyi református egyház egyik főgondnoka.

„A magyar zászló szimbóluma, érzékelhető kifejezője a magyar állam eszméjének. Zászlónk sorsa azonos a magyar állam sorsával. […] Az Országzászló még ennél is többet jelent, ez nem csak szimbóluma a magyar állameszmének, hanem az új harcos eszköze és jelképe annak az elszánt, tántoríthatatlan küzdelemnek, melynek célja az, hogy Szent István birodalmának minden népe és minden talpalatnyi földje visszakerüljön, és újra egyesüljön az ezeréves magyar impérium alatt.”

(Dr. Farkas Endre, a Bácskaiak Szövetségének ügyvezető alelnöke)¹

„Mint a szakirodalmi forrásokból tudjuk, „Erdély végzetes asszonya” [Mária Krisztierna] – ahogy őt a jeles történész, Benda Kálmán elnevezte – 1599. augusztus 17-én vált el hivatalosan Báthory Zsigmondtól, majd ezután, 1607-ben a tiroli Hall-i kolostorba költözött, amelynek 1612-től ő volt a főnökasszonya. A halál is itt, Hall-ban érte 1621. április 6-án, este 8 és 9 óra között.”¹

Magyarországon a kiállításrendezések jelentősége megnőtt az 1880-as évektől kezdődően azért, hogy a polgárosodással járó kulturális változást, eredményeket, valamint az azokban rejlő lehetőségeket bemutassák a nagyközönségnek. Ebbe a sorba tartozott az 1886. augusztus 15-én megnyitott Történelmi Kiállítás is.

Az elmúlt néhány évtizedben a tudományos írás – különösen a nemzetközi színtereken – rendkívül kutatott területté vált. Azonban hazánkban az egyetemisták magyar nyelvű tudományos szövegalkotása kevésbé feltárt területnek számít.

A XVIII. századi magyar művelődéstörténet egyik emblematikus tudósa volt Vályi András. Ő volt a magyar nyelv első tanára a pesti egyetemen, valamint az első módszertani munka szerzője. Nevéhez kötődik az első levelezőkönyv, valamint az első magyar nyelven megjelent, betűrendes helységnévtár megjelenése is.

Mit jelent az „államalkotó kultúra”? Mi a szerepe benne Isten Anyjának? Mi történik ezzel a kultúrával idegen megszállás idején? Egyebek közt ezekről beszél a Mandinernek a Magyarságkutató Intézet munkatársát.