A magyar nyelvet különböző korokban erős török nyelvi behatások érték. Török alatt ez esetben nemcsak a mai törökországi törököt, illetve elődjét, az oszmán-török nyelvet értjük, hanem általánosságban a török nyelvcsoport különböző nyelveit.

Miniszteri elismerő oklevelet kapott a Magyarságkutató Intézet munkatársa,  Kovács Bence.

Az Árpád-házi uralkodók többsége Székesfehérváron nyert végső nyughelyet, de nem volt ritka az sem, hogy a magyar királyokat saját alapítású egyházi intézményeikben – prépostságokban, apátságokban, székesegyházakban – helyezték örök nyugalomra.

Együttműködési megállapodást írt alá a Magyarságkutató Intézet és a Janus Pannonius Díj Alapítvány. A kooperáció elősegíti a két szervezet szakmai, tudományos munkáját a történelmi hitelesség és a magyar identitás megőrzése érdekében.

Az új sorozat a hivatást gyakorlók munkájának izgalmas kérdéseire ad választ. A szakértők minden alkalommal a honfoglalás és a népvándorlás történeti korszakának megközelítési lehetőségeit járják körbe.

A pécsi Klimo-könyvtár állományából már többször került elő ezeken az oldalakon egy-egy különleges kötet vagy szöveg. Mégis, minél inkább elmélyünk a könyvtár kincsei között, annál újabb és újabb, meglepő művek akadhatnak a kezünkbe.

Bárki, aki a latin nyelv komolyabb tanulmányozására adja a fejét, előbb-utóbb találkozik a tapasztaltabbak jótanácsával: miért nem nézed meg a Finályban?

Ahogy arról a tavalyi év végén beszámoltunk, sikerült azonosítani az abasári korai templomhoz csatlakozó kápolnában eltemetett személy 2007-ben kibontott vázát.

Noha a lecsó minden bizonnyal balkáni eredetű étel, mára a magyar gasztronómia egyik meghatározó alappillérének és a magyar ételklasszikusok sorába tartozó fogásnak tartjuk.

A hazai perjog történetében járatosak előtt ismert, hogy Magyarországon először II. József 1786-ban kiadott Ordo iudiciariusa kísérelte meg „kódexjelleggel szabályozni a peres eljárást úgy, hogy valamennyi polgári perre mérvadó általános normákat vezetett be.”¹