Nagykanizsa főterének északi részén találjuk a fölirata szerint Theophilus Boheim alkotta Szentháromság-szobrot, amelyet eredetileg 1773-ban állítottak föl.

Közel egy hónapon át védte Zrínyi IV. Miklós Szigetvárt 1566-ban, az I. Nagy Szulejmán szultán által vezetett oszmán sereggel szemben, végül maradék csapataival a belső várba szorult. Ekkor a vár feladása helyett katonái élén szeptember 7-én kitört és hősi halált halt. 

„Bizony recsegve, ropogva omlik össze Erdély” – írta Zrínyi Miklós 1658. augusztus 24-én kelt levelében, amikor cáfolni igyekszik azt a hírt, hogy ő törekednék a váradi főkapitányságra. 

„Aligha állítható, hogy a Horthy Miklósról eddig megjelent tanulmányok, kiadványok az elmúlt évtizedekben érvényesülő politikai szempontok szerint már egy objektív történészi értékelésnek felelnének meg. Ismételten hangsúlyozom, hogy a történeti megítélés is többféle lehet, de nem állhat ellentétben a tényekkel. Ebben az értelemben feltétlenül szükségesnek tartanám a megfelelő források felhasználásával a korrekt történeti kép kialakítását.” (Antall József, 1991)

A délvidéki magyar csapatok parancsnoka, báró Philipp von Bechtold altábornagy hezitáló magatartásával nemcsak alparancsnokai, hanem a beosztott tisztek is elégedetlenek voltak.

A Hildesheimi Évkönyv 1031 eseményeit sorolva egy fiatal herceg haláláról ad hírt. „Ugyanebben az évben a császár fia, Henrik király, aki egyben Bajorország hercege s István magyar király kölcsönös esküvel megerősítették a békét. Továbbá István király fia, Henrik, az oroszok hercege, akit egy vadászaton vadkan hasított fel, siratni való módon szerencsétlenül járva meghalt.”

A dualizmus korának egyik legjelentősebb hazai építésze volt Steindl Imre, aki 1839. október 29-én született Pesten. Az 1870-es években több neves épületet is tervezett, de munkássága csúcsa az volt, hogy húsz pályázó közül ő nyerte meg az Országház építésére 1881-ben kiírt tervpályázatot. Az építkezés 1885 és 1904 között zajlott, ő azonban nem érhette meg a munkálatok befejezését.

Százhetvenöt esztendővel ezelőtt, 1848 nyarának végére az első felelős magyar kormány nehéz helyzetbe került. Nem tudta rendezni a horvát–magyar viszonyt annak ellenére, hogy engedményekre is hajlandó volt, és Bécs közbenjárását kérte. Nem állt rendelkezésére elegendő reguláris katonaság a rác lázadás megfékezésére, ezért elhúzódó délvidéki „kis háborúra” lehetett számítani.

Augusztus 29-e az oszmánok szerencsenapja, e napon foglalták el Nándorfehérvárat (1521), győzték le a magyar sereget Mohácsnál (1526), és foglalták el Budát (1541). Főként ezek az események teszik emlékezetessé augusztus 29-ét. De 1825-ben ezen a napon született a török kor egyik kiemelkedő történésze is.

Kanizsai Dorottya alakja a magyar irodalomban a XIX. század végén és a XX. század során sokszor fellelhető.