A 955. augusztus 10-én Augsburg városa alatt elszenvedett vereség utóélete példázza azt, hogy egyesek addig küzdenek a nemzeti múlt dicsőséghajhászásának szélsősége ellen, amíg át nem esnek a ló túloldalára, a nemzeti önmarcangolás szélsőségéhez. Ez a kudarc meglepően népszerű a köztudatban; mintha egy világraszóló győzelem lenne, annyit szokás hivatkozni rá.

1790-ben ezen a napon, Sződemeteren látta meg a napvilágot a reformkor egyik legjelentősebb alakja, a költő, kritikus, politikus Kölcsey Ferenc. Ősrégi nemes református családból származott, de korán árván maradt. Gyermekkori veszteségét tetézte, hogy himlő miatt a bal szeme is odalett. A debreceni kollégium elvégzése után a jogi egyetemet is helyben végezte. A joggyakorlat után nem tett ügyvédi vizsgát; visszavonult a családi birtokra, Álmosdra, majd Csekén telepedett le. 

Talán kevesen gondolnak bele, miközben az elszabadult élelmiszerárakon zsémbelnek, hogy ma is az európai pénztörténet egyik legnagyobb múltú fizetőeszközével fizetnek. A magyar forint három nagy korszaka majd félezer évet ölel át: 1325-től 1553-ig tartott az aranyforint korszaka, 1753-tól 1892-ig az ezüstforinté. 1946. augusztus elsején vezették be a ma is használatos forintot. Aztán az utóbbi hetvenhét évben nemcsak a rendszerek, hanem az árak is változtak, így a címletek, az érme- és bankjegyképek is többször módosultak napjainkig.

A szentgotthárdi csatát 1664. augusztus 1-jén vívták; a Raimondo Montecuccoli (császári hadvezér, 1609–1680) vezette keresztény csapatok összecsaptak a Köprülü Ahmed vezette oszmán hadsereggel Szentgotthárd vidékén. Az európai hadak nagy győzelmet arattak.

1849 nyarán a császári-királyi és a cári csapatok inváziója során Józef Bem altábornagy hadmozdulatai révén teljes bizonytalanságban tartotta ellenfeleit Erdélyben, akik e mellékhadszíntéren csak Kolozsvár térségében számoltak magyar ellenállással. Reményükben csalódniuk kellett, hiszen Bem alaposan meglepte őket.

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. (…) Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt [az idő tájt] kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni.”

1848. július 27-én Budán a Svábhegyen látta meg a napvilágot a legnagyobb, nemzetközileg a legjelentősebb és egyben legelismertebb magyar fizikus, Eötvös Loránd.

Utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást 1290. július 23-án koronázták királlyá, IV. (Kun) László király (1272–1290) meggyilkolását követően Székesfehérvárott.

A magyar Országgyűlés 2011-ben július 22-ét a Nándorfehérvári Diadal Emléknapjává nyilvánította.

Temesvári Pelbárt, késő középkori magyar teológusra és ferences prédikátorra emlékezünk.