1992. augusztus 22-én hunyt el a Kaszpi-tenger partján fekvő Mahacskalában teljesen váratlanul, alkotóereje teljében, negyvennyolc évesen Mándoky Kongur István nyelvész, turkológus, etnográfus.

1083. augusztus 20-án avatták szentté Székesfehérvárott Istvánt, az első magyar királyt. Halála után 45 évvel és 5 nappal kezdődött utóéletének a felemeltetéssel szentesített nyilvános szakasza. A Szent István-i életmű a római kereszténység jegyében létrehozott jogfolytonos magyar állam. Nemzedékek hosszú sora értelmezi az első ezredforduló főszereplőjének életét és tetteit: a régmúltról való gondolkodásban máig megkerülhetetlen az első magyar király alakjához történő viszonyulás.

Szűz Mária mennybevitelének napja, augusztus 15-e a katolikus egyház legjelentősebb Mária-ünnepe. Az egyetemes (katolikus) kereszténység Mária-alakja Magyarországon sajátos magyar névvel és jelentésárnyalattal gazdagodott: a Nagyboldogasszony elnevezés ősvallási hagyatékot is tükröz, emellett az új vallás meghatározta kultúrkörben Szűz Mária szakrális politikai (fő)szerepet kapott, Magyarország égi védelmezője, patrónája lett. Az ő ünnepén halt meg az 1038. esztendőben az, akinek mindezt így rendelte: István király.

Egy szent király leánya és egy nagy bizánci császár édesanyja volt, majd az ortodox kereszténység szentjévé vált. Két keresztnevén is ismerjük, mégis mintha a magyar történeti köztudatban nem élne oly elevenen emléke, ahogy megérdemelné. Árpád-házi Piroska, avagy Bizáncban kapott nevén Eiréné 1134. augusztus 13-án hunyt el.

A diplomáciában elengedhetetlen a személyes összeköttetés az egyeztetések kezdeményezéséhez, sikerességéhez. A dualizmus idején pedig különösen élénk volt a francia–magyar kapcsolat, amelynek egyik meghatározó alakja volt Türr István. A „rettenthetetlen magyarként” is emlegetett kalandos életű tábornok 1825. augusztus 11-én született Baján Thier Jakab vaskereskedő családjában. 

A 955. augusztus 10-én Augsburg városa alatt elszenvedett vereség utóélete példázza azt, hogy egyesek addig küzdenek a nemzeti múlt dicsőséghajhászásának szélsősége ellen, amíg át nem esnek a ló túloldalára, a nemzeti önmarcangolás szélsőségéhez. Ez a kudarc meglepően népszerű a köztudatban; mintha egy világraszóló győzelem lenne, annyit szokás hivatkozni rá.

1790-ben ezen a napon, Sződemeteren látta meg a napvilágot a reformkor egyik legjelentősebb alakja, a költő, kritikus, politikus Kölcsey Ferenc. Ősrégi nemes református családból származott, de korán árván maradt. Gyermekkori veszteségét tetézte, hogy himlő miatt a bal szeme is odalett. A debreceni kollégium elvégzése után a jogi egyetemet is helyben végezte. A joggyakorlat után nem tett ügyvédi vizsgát; visszavonult a családi birtokra, Álmosdra, majd Csekén telepedett le. 

Talán kevesen gondolnak bele, miközben az elszabadult élelmiszerárakon zsémbelnek, hogy ma is az európai pénztörténet egyik legnagyobb múltú fizetőeszközével fizetnek. A magyar forint három nagy korszaka majd félezer évet ölel át: 1325-től 1553-ig tartott az aranyforint korszaka, 1753-tól 1892-ig az ezüstforinté. 1946. augusztus elsején vezették be a ma is használatos forintot. Aztán az utóbbi hetvenhét évben nemcsak a rendszerek, hanem az árak is változtak, így a címletek, az érme- és bankjegyképek is többször módosultak napjainkig.

A szentgotthárdi csatát 1664. augusztus 1-jén vívták; a Raimondo Montecuccoli (császári hadvezér, 1609–1680) vezette keresztény csapatok összecsaptak a Köprülü Ahmed vezette oszmán hadsereggel Szentgotthárd vidékén. Az európai hadak nagy győzelmet arattak.

1849 nyarán a császári-királyi és a cári csapatok inváziója során Józef Bem altábornagy hadmozdulatai révén teljes bizonytalanságban tartotta ellenfeleit Erdélyben, akik e mellékhadszíntéren csak Kolozsvár térségében számoltak magyar ellenállással. Reményükben csalódniuk kellett, hiszen Bem alaposan meglepte őket.