A Dzsingisz kán által megalapított Mongol Birodalom hirtelen emelkedett fel a 13. század elején, és igázott le hatalmas területeket Kínától Európáig. A közkeletűen tatároknak nevezett mongolok az 1220-as évektől kezdődően vezettek hadjáratokat a kunok és a Kijevi Rusz államalakulatai ellen, majd 1235-ös nagygyűlésükön úgy döntöttek, hogy megindítják az úgynevezett nagy nyugati hadjáratukat is, amelynek elsődleges célja a Magyar Királyság elfoglalása volt.

Az országgyarapítások eredményeként 1940 végére a Magyar Királyság közép-európai hatalommá növekedett, ám politikai mozgástere mindegyre szűkebbé vált, hiszen a területi revíziót a Harmadik Birodalomnak és Olaszországnak köszönhette, a megújuló világháborúban pedig a tengelyhatalmak az angolok ellen küzdöttek, akikkel gróf széki Teleki Pál miniszterelnök igyekezett jó kapcsolatot fenntartani, de az 1941 márciusának végén kirobbant jugoszláv krízis alkalmával két tűz közé került.

Március utolsó napjaiban Sashalmi-Fekete Tamás, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő-szakértője előadókörúton vett részt Erdélyben és a Partiumban. A történész rövid idő alatt több rangos tudományos rendezvényen képviselte az intézetet, és mintegy kétezer kilométert megtéve ismertette legújabb kutatási eredményeit.

A húsvét másodnapjától fehérvasárnapig tartó időszak hagyományos neve a fehérhét A görögkatolikus testvéreink pedig fényes hétnek nevezik, – népiesen pedig komázó vagy mátkázó hétként is emlegetik. Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment fiatalasszonyok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

Népünk hagyománya megőrzött egy, a nagyhétre szóló, középkori eredetű imádságot. Jézus és Mária párbeszéde ez, az ő búcsúzásuk, melynek során Jézus elmondja édesanyjának, mi vár rá a húsvétot megelőző hét napjain. Ez az énekelt imádság egyik leggyakoribb változata így szól a nagycsütörtök eseményéről: „Hát nagy zöld-csütörtökön, / óh Szent Fiam mit fogsz tenni? / Akkor anyám hamis Júdás, / engem harminc pénzen elád…”

1849 dicsőséges tavasza. Hatvan (április 2.), Tápióbicske (április 4.), Isaszeg (április 6.), Vác (április 10.), Nagysalló (április 19.), Komárom (április 26.) és Budavára (május 21.). Az 1848/1849. évi magyar szabadságharc legszebb pillanatai.

Újkígyós, Csanádapáca s a többi környékbeli szegedi eredetű magyar település sajátos, régies vallásosságát a Szeged-környéki katolikus világból hozta magával. Tudjuk, hogy a XVI. század elején országosan elterjedt protestantizmus a székelyföldi Csík és néhány vele határos székely terület népén kívül csak a „szögedi nemzetöt” hagyta lelkileg érintetlenül.

Március 25-e van, Urunk Megtestesülésének Hírüladása főünnep, melyet napra pontosan karácsony előtt kilenc hónappal ülünk meg. Az ünnep általánosan használt magyar megnevezése Gyümölcsoltó Boldogasszony.

A „csudáknak évében”, 1848/1849-ben a 176 ezres lélekszámú Jászkun Kerület jócskán erején felül teljesített. A Csehországból hazaszökő császári-királyi 12. Nádor-huszárezred mellett nyeregbe ültette a 14. Lehel-huszárezredet, kiállította a 24. fehérsipkás és a 65. honvédzászlóaljat, de újoncai más honvéd csapattestekhez is kerültek – végül 1849 májusától Kossuth utasítására csakis a huszárokhoz –, ily módon legalább 6–7000 katonát adott a honvédseregnek, s legalább ugyanennyi nemzetőrt és népfelkelőt mozgósított, amikor erre parancs érkezett.

A Savaria Múzeum és a Magyarságkutató Intézet együttműködésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a terület tulajdonosainak és a Jurisics Mezőgazdasági Zrt. egyetértő hozzájárulásával kezdődhetett meg Kőszeg-Kőszegfalvi rétek honfoglalás kori temetőjének hitelesítő feltárása.