Ez év október 2-án lenne 105 éves Harmatta János egykori neves klasszika-filológusunk, aki nem csupán az ókori nyelvek és kultúrák szakértője volt, hanem a szkíták, szarmaták és a Hun Birodalom történetével kapcsolatos kutatásai révén ugyancsak jeles eredményeket ért el. 

„Ecczö' vót, hô nem vót, hetethét országon túl, még azon is túl, kidő't kemönczének bédö't ódalába ėgy jegönyefa, annak a jegönyefának vót 65 ága s azon mindön ágán 66 varjú; a ki az én beszédömöt meg nem ha'gassa, vá'ja ki a szömit.” (Csihán királyurfi. In Kríza János: Vadrózsák Székely népköltési gyűjtemény I. kötet. Kolozsvár, 1863)

Százhetvenöt esztendővel ezelőtt, miután Bécs észak-itáliai helyzetét stabilizálta, elérkezettnek látta az időt, hogy a horvátokat felhasználva rendezze a magyar kérdést, és egyoldalúan visszavonja az áprilisi törvényeket.

A népmese napját a magyar nyelvterületen – Benedek Elek születésnapján – szeptember 30-án ünnepelik. 18 éve a Magyar Olvasástársaság előreterjesztésére indult el a kezdeményezés a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása céljából. Ma már a magyar nyelvterület csaknem minden régiójában megemlékeznek erről a napról, amely nemcsak a népmese, hanem a mesemondás ünnepe is lett. 

Ma 78 esztendeje annak, hogy hosszas betegeskedést követően, hazájától távol, a New York-i West Side Hospitalban elhunyt a XX. század egyik legjelentősebb művésze, Bartók Béla. 

250 éve, 1773. szeptember 21-én hirdette ki Mária Terézia a jezsuita rend feloszlatásáról rendelkező pápai bullát. A szerzetesrend feloszlatása korának egyik legnagyobb horderejű és hatású eseménye volt.

899. szeptember 24-én Észak-Itáliában a Brenta folyó partján, egy közelebbről meg nem határozható helyen a magyarok győzelmet arattak I. Berengár itáliai uralkodó (888–915 között király, 915–924 között császár) számbeli fölényben lévő hadereje felett.

1951. szeptember 23-án Rákosi Mátyás parancsára felrobbantották a Regnum Marianum-templomot. Isten házát rombolták porig, azt az épületet, amely éppen a kommunista istentelenség és keresztényüldözés mementójaként hirdette az Élet győzelmét a sötétség felett. 

Kétszázhuszonegy esztendővel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én született Monokon kossuthfalvi és udvardi Kossuth Lajos, az 1848–1849-es önvédelmi harc és függetlenségi háború vezéralakja, a ’48-as emigráció apostola. A róla kialakult kép ma is meghatározza nemzettudatunkat, habár a hősi pátosz mögött kevésbé látható az ember.

A fenti gondolatot a magyar múzeumügy kiemelkedő vezéralakja, Pulszky Ferenc képviselte, aki több mint két évszázaddal ezelőtt született 1814. szeptember 17-én Eperjesen, majd 1897-ben csupán egy bő hét híja volt 83. életéve betöltésének, amikor szeptember 9-én elhunyt. A színes életpályát bejáró kultúrpolitikus már férfikora delén (1869) leírhatta barátjának, hogy „[h]idd el életem olyan volt, mint az ezeregy éjnek bármely regénye”.¹