„III. Béla király huszonhárom [huszonnégy] évet, egy hónapot és tizenkilenc napot uralkodott. Meghalt az Úr 1190. [1196.] évében május Kalendaejától számított 9. napon, teste Fehérvárott nyugszik. Négy fiút hagyott hátra. Az első Imre herceg, aki követte uralkodásban, a második András herceg, utóbb király, IV. Béla király apja, a harmadik Salamon herceg, a negyedik István herceg volt.”

A honvédsereg az 1849. évi tavaszi hadjárat második szakaszának legszebb győzelmét aratta Nagysallónál április 19-én. A Feldunai hadsereg másnap folytatta útját a komáromi erőd felé, ám a környéken még napokig tartott a Nagysallónál szétugrasztott császári-királyi alakulatmaradványok felszámolása. Ezen harctevékenység sorába a tartozott az április 20-i kéméndi ütközet, ahol a VII. hadtest parancsnoka, szeniczei Gáspár András vezérőrnagy utoljára rántott szablyát. 

A győztes isaszegi csatát követő gödöllői haditanácson Kossuth ideájával szemben a táborkari józanság győzedelmeskedett: a főváros helyett a magyar fősereg Komárom felmentésére indult.

1964 óta, kereken 60 éve József Attila születésnapja a magyar költészet napja. Erről a napról emlékezett meg Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke.

A Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom egyik határvára, Zimony, a XII. század közepén gyakran cserélt gazdát, köszönhetően a két ország közötti háborúskodásnak. 859 éve is uralomváltás küszöbén állt az Al-Duna partján fekvő város (ma már nem önálló, hanem Belgrád része), amikor a kapuja előtti tér képét egy halott férfi látványa tette lehangolóvá.

Díszszemlére került sor 1849. április 7-én a gödöllői Grassalkovich-kastélynál, ahol a táborban tartózkodó Kossuth Lajos bizottmányi elnök megtekintette a feldunai hadsereg csapatait. Haditanácsot is tartottak; Kossuth a főváros mielőbbi visszafoglalása mellett kardoskodott, de a katonák végül meggyőzték: jelen helyzetben Komárom felmentése az elsődleges.

A népmese az egyik legősibb tudáskincs. Vall a nép eredetéről, közös hitvilágáról és erkölcsi normáiról is. A népmesék első tudományos hazai feldolgozása mégis csak a XX. században történt meg Berze Nagy Jánosnak (Besenyőtelek, 1879. augusztus 23. － Pécs, 1946. április 6.) köszönhetően.

Klapka tápióbicskei könnyelműsége 1849. április 4-én kis híján hadműveleti céljuk idő előtti felfedését eredményezte, ám Görgeinek igaza volt abban, hogy az ellenféllel „szemben egy-egy hadászati hibát is bátran el lehet követni.”

Strattmann Eleonóra (1672–1741) gyermekei a magyar történelem talán legsikeresebb testvérpárja volt. Az idősebbik fiút, Batthyány Lajos Ernőt (1696–1765) az első magyar világi kancellárként (1733–1746) és az utolsó „nemzeti nádorként” (1751–1765) ismerhetjük. Jelen ismeretterjesztő tanulmány az ifjabbik fiú, Batthyány Károly József (1697–1772) életútját ismerteti röviden, aki a katonai pályát választotta. 

A tavaszi hadjárat jól kezdődött, hiszen 1849. április 2-án Hatvannál a VII. hadtest sikerrel hitette el a császáriakkal, hogy velük szemben a magyar fősereg áll, miközben az oldalmenetbe kezdett, hogy a Jászságon és a Tápióságon keresztül haladva Gödöllő alá érjen és bekerítse a császári főerőket. A merész hadműveletről írta Kossuth, hogy abban „minden kerék gyönyörűen összevág, mint a jó óramű”, ám hamarosan homokszem került a gépezetbe.