Hiába telt el több, mint három és fél évtized a rendszerváltoztatás óta, az 1989 előtti osztályharcos klisék a mai napig makacsul tartják magukat a nemzeti emlékezetben. Minden év január 12-én előkerül a régi kérdés: mit kerestünk a Donnál?!

Történelmünk egyik legkilátástalanabb karácsonya volt 1944-ben. December 24-én a „gépesített tatárjárás” gyűrűt vont Budapest körül és a „vörös áradat” hazánk nagyobb részét már uralma alá hajtotta. A magyar fővárosban rekedt mintegy 800.000 civil, valamint a Festung Budapest 70–79.000 magyar és német védője hiába fohászkodott az Istenhez… Azon a Szentestén a Mennyből az angyal és a Stille Nacht zenei kísérete angyali helyett pokolivá vált, hiszen azt a bosszúszomjas és zsákmányéhes Vörös Hadsereg lövegei és Sztálin-orgonái szolgáltatták.   

1880. november 18-án kapott nemesi rangot Hartl Ede földbérlő, aki az 1876. március 24-én bekövetezett gátszakadásos árvíz idején megmentette a Tisza árterén élő tiszahalászi lakosokat. Önzetlenségére, emberbaráti szeretetére minden évben a rangemelés napján emlékezik az utókor a tetteit megörökítő sarudi emléktábla előtt.

1938 nyarának végén az Anschluss folytán területileg gyarapodó Harmadik Birodalom már a cseh uralom alatt lévő Szudétavidék visszaszerzésére készülődött.

Erő kell a béke megnyeréséhez, de erő kell a béke elfogadásához is. 1081-1082 táján az előbbi nyerő helyzet jutott I. László királynak, s az utóbbi vesztes pozícióban találta magát Salamon király, akinek emléknapja október 29-re esik Pólában.

Magyarország viharos XX. századi történelmében 1956. október 23-a sorsdöntő korszakhatár volt, jelentősége csak az 1848. március 15-i eseményekhez hasonlítható. 

Október hatodika nemzeti gyásznap, amikor az aradi tizenháromra és többi kivégzett társukra emlékezünk. Származásuk tekintetében nem volt mindegyikük születetett magyar, de végig kitartottak a Szűz Máriás zászló alatt, s a magyar ügy igazának tudatában álltak emelt fővel bíráik és hóhéraik elé.

„(…) Hálátlan gyermek nevére számíthat, ki nem tud lelkesülni anyaföldjének jelene, jövője, sőt múltjáért”.

A nyelv és a mögötte rejlő tárgyi világ szoros összefüggésben van egymással, ezért ezeket együttesen kell vizsgálni – ez a mesterétől kapott iránymutatás kísérte végig Nagy Jenő erdélyi magyar nyelvész, néprajzkutató tudományos életútját. Halálának évfordulóján rá emlékezünk írásunkkal.

1940. augusztus 30-án ismét megnyilvánult az isteni Gondviselés: megszületett a második bécsi döntés.