Magyarország első királynéjára emlékezünk

I. (Szent) István király felesége, Gizella magyar királyné 960 évvel ezelőtt, 1065. május 7-én hunyt el Passauban.

Személyiségének alapvető vonásait, kegyességét, adakozó jellemét, valamint példaértékű életmódját és a keresztény hit megerősítése érdekében végzett tevékenységét – amelyekért 1911-ben boldoggá nyilvánították – közel ezer éve semmi nem tudta elhalványítani az emberi emlékezetben. 

Tiszteletének kialakulásához jelentősen hozzájárultak királynéként végzett, hazai középkori forrásainkban is megörökített cselekedetei: a férje mellett feladatának és kötelességének tekintette a különböző egyházak textilekkel és egyéb felszerelésekkel történő ellátását, és több magyarországi egyháznak társalapítója is volt. 

Gizella tisztelete azonban nem csak Magyarországon volt erős. Az országot 1045-ben elhagyó magyar királyné szülőhazájában, a dél-bajorországi Passauban telepedett le. Életvitele miatt már életében kiérdemelte itt apácatársai elismerését, majd halála után a sírja szinte azonnal kultusz-, illetve zarándokhellyé vált. 

Történelmi alakjának, valamint Istvánnal kötött házasságának értékelése során általában kiemelik, hogy Vajk-Istvánnal kötött házassága elősegítette István számára a korona elnyerését; jelentős szerepet vállalt a magyarok megtérítésében, illetve a kereszténység terjesztésében Magyarországon, s hogy országegyesítő háborúi idején István nagy mértékben támaszkodhatott azokra a német lovagokra, akik Gizella kíséretében vagy az ő rokonsága révén érkeztek Magyarországra.

Arról már kevesebb szó esik, hogy a Géza magyar nagyfejedelem fia és II. (Civakodó) Henrik bajor herceg leánya között létrejött házasság egy jelentős külpolitikai eseménysor jele is. A X. század utolsó évtizedeiben ugyanis a német uralkodók között hatalmi harcok zajlottak. Ezekbe a viszályokba Géza sikeresen avatkozott be: a német királyi címet kisgyermekként megöröklő III. Ottó – aki később német-római császárként II. Szilveszter pápával egyetértésben hozzájárult István megkoronázásához – mellé állt, ugyanakkor a fiát, Istvánt összeházasította Ottó unokatestvérének, vetélytársának, valamint a német királyi és a német-római császári székben őt követő II. (Szent) Henriknek Gizella nevű testvérével.

István és Gizella házassága ily módon nemcsak az évtizedekig kitartó német–magyar jó viszonyt alapozta meg, hanem közvetetten hozzájárult a német belviszály konszolidálásához is.

Dr. Teiszler Éva, Magyarságkutató Intézet
a Történeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa