Talán kevesen gondolnak bele, miközben az elszabadult élelmiszerárakon zsémbelnek, hogy ma is az európai pénztörténet egyik legnagyobb múltú fizetőeszközével fizetnek. A magyar forint három nagy korszaka majd félezer évet ölel át: 1325-től 1553-ig tartott az aranyforint korszaka, 1753-tól 1892-ig az ezüstforinté. 1946. augusztus elsején vezették be a ma is használatos forintot. Aztán az utóbbi hetvenhét évben nemcsak a rendszerek, hanem az árak is változtak, így a címletek, az érme- és bankjegyképek is többször módosultak napjainkig.

A szentgotthárdi csatát 1664. augusztus 1-jén vívták; a Raimondo Montecuccoli (császári hadvezér, 1609–1680) vezette keresztény csapatok összecsaptak a Köprülü Ahmed vezette oszmán hadsereggel Szentgotthárd vidékén. Az európai hadak nagy győzelmet arattak.

1849 nyarán a császári-királyi és a cári csapatok inváziója során Józef Bem altábornagy hadmozdulatai révén teljes bizonytalanságban tartotta ellenfeleit Erdélyben, akik e mellékhadszíntéren csak Kolozsvár térségében számoltak magyar ellenállással. Reményükben csalódniuk kellett, hiszen Bem alaposan meglepte őket.

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. (…) Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt [az idő tájt] kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni.”

1848. július 27-én Budán a Svábhegyen látta meg a napvilágot a legnagyobb, nemzetközileg a legjelentősebb és egyben legelismertebb magyar fizikus, Eötvös Loránd.

Utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást 1290. július 23-án koronázták királlyá, IV. (Kun) László király (1272–1290) meggyilkolását követően Székesfehérvárott.

A magyar Országgyűlés 2011-ben július 22-ét a Nándorfehérvári Diadal Emléknapjává nyilvánította.

Temesvári Pelbárt, késő középkori magyar teológusra és ferences prédikátorra emlékezünk.

1458. január 24-én Budán királlyá választották Hunyadi János volt kormányzó kisebb fiát, Mátyást. A cseh fogságból hazatérő ifjút 1458. február 14-én a budai Nagyboldogasszony-templomban a koronázási szertartás elemeit magán viselő ünnepély közepette trónra ültették, ez azonban nem jelentette azt, hogy teljes jogú uralkodóvá vált, hiszen a magyar szokásjog szerint csak az lehetett az ország törvényes királya, akinek fejére Székesfehérváron az esztergomi érsek helyezi fel a Szent Koronát. Mátyásnak azonban nem volt birtokában a klenódium, azt csak meglehetősen hosszú idő után, öt év elteltével sikerült visszaszereznie.

Miután a „Blitzkrieg” kifulladt Moszkva alatt, a németek benyújtották revíziós támogatásukért a számlát, és az 1942. évi nyári offenzívához a teljes magyar haderő frontra küldését követelték, amelyet a magyar fél egy hadseregre alkudott le. Az 1942. június 28-án megindított támadás során jutott el a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Don partjára, ott kellett megvédenie a Magyar Haza határát.