„Utána [II. András] fiát, negyedik Bélát koronázták királlyá; október tizennegyedikén, azon a vasárnapon, amikor azt éneklik, hogy »Adj, Uram békét«, Fehérvárott Szent Péter székesegyházában, amit ő szentelt föl. A királyi kardot fivére, Kálmán herceg tartotta tisztelettel az oldala mellett, lovát pedig Dániel rutén herceg vezette előtte a legnagyobb tisztelettel. Harmincöt évig uralkodott.”

A Képes Krónika e szavakkal vezette át olvasóit a hosszú életű apa korából a hosszú életű fiú uralkodási korába. 1235 őszén királyi temetésre és királyi koronázásra készült Magyarország. Az újabb királyváltás egy szokatlanul hosszú korszak után következett be: I. (Szent) István (997–1038) után elsőként II. András (1205–1235) részesült a sors azon kegyelmében, hogy három évtizednél több időt tölthetett a magyar trónon, és róla legalább okkal feltételezhetjük azt, hogy halálakor túlhaladta 60. életévét. Ám 1235. szeptember 21-én, harminc év és négy hónapnyi uralkodás után II. András is megtért őseihez. Elsőszülött fia, IV. Béla (1235–1270) fejére október 14-én helyezte a Szent Koronát Székesfehérvárott Róbert esztergomi érsek.

IV. Béla apjánál is hosszabb ideig, majdnem 35 évig uralkodott; róla legalább biztosan lehet tudni, hogy 1206-ban született, ezért mintegy 64 évet élt. A történetírás nem fukarkodott a rá aggatott jelzőkkel, amelyek közül a legismertebb a „második honalapító”. Noha ezt némi túlzásnak kell értékelnünk, azt nem lehet elvitatni tőle, hogy sok országépítő munkát kellett elvégeznie és legalább ennyi ország-újraépítőt. „Békeszerető ember volt, a hadjáratokban és a csatákban a legkevésbé sem szerencsés” – érzékelteti finoman IV. Béla fő fogyatékosságát a Képes Krónika. Bizony, a hadvezéri képességek csekély mivolta nemcsak a tatárjáráskor, hanem más konfliktusai során is kiütközött: lett légyen szó az első osztrák hercegi Babenberg-ház örökségéért vívott háborúkról vagy akár az elsőszülöttje és később trónutóda, V. István király (1270–1272) elleni hadakozásról, apa és fia meghasonlásának fegyveres összetűzésekig fajult válságáról. Mindezek taglalása jobban illik az életút lezárásának szentelendő íráshoz. Most a királlyá koronázás egy érdekes mozzanatára érdemes kitérnem.

A temetési és a koronázási szertartás között eltelt idő hosszúságát nem trónviszály okozta, hanem az, hogy II. András végső nyughelye Székesfehérvártól távol, a temesközi Egres ciszterci monostora lett: oda temették András második felesége, Jolánta mellé, és onnan valóban nem lehetett néhány nap alatt Székesfehérvárra visszaérni.

A koronázás helyszínéről meglepő tudósítást olvasunk a Képes Krónika kódexében, és ezt nem lehet könnyen magyarázni. Idézzük fel ismét! „… negyedik Bélát koronázták királlyá október tizennegyedikén, azon a vasárnapon, amikor azt éneklik, hogy »Adj Uram Békét«, Fehérvárott, Szent Péter székesegyházában, amit ő szentelt föl.”

Létezik, hogy IV. Béla szakított minden királyelődje hagyományával, és nem a Szűz Mária-bazilikában ment végbe az ünnepi szertartás? Ezt két megfontolásból sem tarthatjuk hihetőnek. Elsősorban azért nem, mert IV. Béla kifejezetten egy konzervatív fordulatot akart végrehajtani, amit az is bizonyít, hogy példaképéül névadó nagyapját III. (Nagy) Béla királyt választotta, és országát éppen a III. Béla-kori állapotokba akarta visszavezetni; márpedig egy ízig-vérig konzervatív beállítottságú uralkodó éppenséggel nem formabontó módon teszi meg országlása első, ünnepélyes és jelkép erejű lépését! Másodsorban azért sem hihető, hogy nem a bazilikában celebrálták a szertartást, mert IV. Bélát 1214-ben apja már megkoronáztatta, és huszonegy éves várakozás után annál értékesebb lehetett számára az a lehetőség, hogy végre kiléphet (nem túl hőn szeretett) apja és annak (kifejezetten gyűlölt) kegyencei árnyékából; tényleges egyeduralmának kezdetét aligha helyezte volna eggyel kevésbé előkelő helyszínre, mint a Szűz Mária-bazilika. A krónika tudósításából ezért csak annyit lehet elfogadni, hogy miután felszentelték a Szent Péter-székesegyházat, IV. Béla a felszentelés nyomatékosításául ott is elvégeztette, megismételtette koronázásának szertartását.