A magyar koronabíborosi méltóság az Árpád-ház korától fontos pontja a szentszéki–magyar kapcsolatoknak. Az első koronabíborost a XIII. században Báncsa István esztergomi érsek személyében fedezhetjük fel.

A szabadságharc tizenhárom főtisztjének aradi, gróf Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnök pesti kivégzése a nemzeti emlékezetet átható gyászos fejezet. Jelen sorok írója a korai magyar múlttal foglalkozik, ezért nem érzi magát illetékesnek arra, hogy hosszan taglalja 1848–1849 eseményeit.

1849. október 6-án – százhetvennégy esztendővel ezelőtt – a császári bosszú elérte tetőpontját, amikor a tizenhárom aradi vértanút, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét és Fekete Imre gerilla tizedest kivégeztette. E napot a magyar kormány 2001. november 24-én nyilvánította nemzeti gyásznappá.

A közelmúltban másodszor rendezték meg – a januári első nagy sikerére való tekintettel – a vajdasági médiaszakemberek II. Újvidéki Anyanyelvi Akadémiáját.

Mivel is emlékezhetnénk meg a magyarországi katolikus megújulás vezéralakjáról, a hitvalló protestáns családban született, később jezsuita szerzetes, hitszónok, teológus, főpap Pázmány Péterről? Idézzük fel legjelentősebbnek tartott művét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauz címűt, amely a katolikus vallás legalapvetőbb tanait foglalja össze! 

A Pesti Srácok Honi felderítés című műsora a magyar történelem ismeretlen és félreismert epizódjai közül a nemzetiségeket elnyomó Magyar Királyság hamis narratíváját járta körül. A már a XIX. századi nyugat-európai lejárató kampány által is terjesztett és a mi tudatunkban is meggyökerezett rágalom szerint az Osztrák–Magyar Monarchia a népek börtöne volt. 

Ez év október 2-án lenne 105 éves Harmatta János egykori neves klasszika-filológusunk, aki nem csupán az ókori nyelvek és kultúrák szakértője volt, hanem a szkíták, szarmaták és a Hun Birodalom történetével kapcsolatos kutatásai révén ugyancsak jeles eredményeket ért el. 

Dudith [ejtsd: dudics] Andrásnak, Pécs 36. püspökének különös életpálya jutott osztályrészül. A tehetséges, horvát-olasz származású, Budán született ifjút anyai nagybátyja, Agostino Sbardellati indította el azon a diplomáciai pályán, amely a kor jellegzetességeinek megfelelően egyházi karriert is jelentett egyben.

„Ecczö' vót, hô nem vót, hetethét országon túl, még azon is túl, kidő't kemönczének bédö't ódalába ėgy jegönyefa, annak a jegönyefának vót 65 ága s azon mindön ágán 66 varjú; a ki az én beszédömöt meg nem ha'gassa, vá'ja ki a szömit.” (Csihán királyurfi. In Kríza János: Vadrózsák Székely népköltési gyűjtemény I. kötet. Kolozsvár, 1863)

Százhetvenöt esztendővel ezelőtt, miután Bécs észak-itáliai helyzetét stabilizálta, elérkezettnek látta az időt, hogy a horvátokat felhasználva rendezze a magyar kérdést, és egyoldalúan visszavonja az áprilisi törvényeket.