1023 éve egy 18-20 éves ifjú férfi élete legfontosabb karácsonyát ülte meg. A helyszín Székesfehérvár volt, az újonnan felépült Szűz Mária Bazilika; kevéssel arrébb egy kisebb kiemelkedésen álló négykaréjos templomban már negyedik éve nyugodott édesapja. Apjától, Gézától szívesen fogadta a hatalom öröklését, de a régi világból eredő kötelmek nélkül. Ezért nem apja címét vitte tovább, hanem új uralkodói titulust vett fel, s nem apja temetkező templomát fejlesztette fel bazilikává, hanem evégett új templomot építtetett 997–1000 között.

A második világháború magyarországi hadszínterén – Sztálin jóvoltából – 1944 októberétől versenyfutás vette kezdetét a 2. és a 3. Ukrán Front között, melyik ér előbb a magyar főváros előterébe. Nem kíméltek sem emberi, sem anyagi erőt, így 1944. december 24-én Budapest körül bezárult az ostromgyűrű. 

A Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum munkatársának a Székelyföld Díjat adományozta Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Kiadóhivatal, valamint a Székelyföld szerkesztősége által delegált, a kitüntetést odaítéléséről döntő kuratórium.

December 18-án, az emigránsok nemzetközi napján sokféle megközelítésből lehetne írni a hazájukat valamilyen okból elhagyó emberekről. Mit jelent országot váltani, hazát cserélni egy ember életében? Erről hitelesen csak az tud beszámolni, aki maga is átélte.

1896-ban úgy határozott az akkori országgyűlés, hogy a millennium tiszteletére fenséges emlékművet állíttat Budapesten, valamint hét szimbolikus helyen az országon belül. A hét vidéki helyszín közül ma már öt kívül van Magyarország határain, az emlékműveket pedig a legtöbb esetben nem kímélte a történelem.

1848 decemberében nehéz idők jártak Magyarhonban. A délvidéki „kis-háború” egyre inkább etnikai háborúvá fajult, Erdélyben pedig nemcsak az ottani reguláris császári-királyi csapatok, de a magyarirtásban és fosztogatásban jeleskedő oláh felkelők ellen is harcolni kellett.

Franjo Marković, a horvát nemzeti ébredés egyik jelentős alakja 1877-ben nagyszabású színdarabbal lépett az olvasó-, majd pedig 1878-ban a zágrábi nézőközönség elé. Zvonimir, kralj hrvatski i dalmatinski (Zvonimir, horvát és dalmát király) című műve abból az alkalomból született, hogy a középkori horvát államiság nagy alakját, Dmitar Zvonimirt nyolcszáz esztendeje koronázták meg a ma már Split részét képező, akkoriban még különálló településként fönnálló Solinban.

„Termete magas, arca nemes” – 175 éve tárták fel III. (Nagy) Béla király sírját Székesfehérvárott címmel szervezett tudományos konferenciát a minap a Magyarságkutató Intézet és a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont a Városházán.

Hajdanán, a Gergely-naptár használatba vétele előtt Luca napja a téli napforduló idejére esett, ekkor volt legrövidebb a nappal, leghosszabb az éjszaka.

1848. december 12-én Székesfehérvárott – a középkori Magyar Királyság koronázó városában, amely az Árpád-korban a Szent István-i monarchia fővárosának tekinthető – egy tudományos felfedezés is történt; ez pedig a nemzeti emlékezet mélyebb időrétegeibe vezeti az utókor nemzedékeit.