Zöldítsétek egek – Egy Thury-ének tanulságai

1864-ben a korszak ünnepelt történésze, Thaly Kálmán THÚRY GYÖRGY ÉNEKE címmel adott ki egy költeményt, amelynek máig izgalmas az utóélete.

– 1548. –
Zöldítsétek egek hamar az erdőket:
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!
 
Ellenségeinkre egyszer hogy kikeljünk,
Török-pogányokkal vigan megütközzünk.
 
Deli Kortván béget kezünkbe kerítsük,
Délczeg Mehemetet lovárul ökleljük.
 
Hiszem, az magyarok mikoron kiütnek:
Pogány ellenségnek bátran szemben mennek,
 
Kik hamar előttök futnak, vagy elesnek –
Magyar fegyverétül terétve feküsznek.
 
Adjad nagy Ur-Isten vitézi tettekkel
Végházunk kérkedjen sok pogány fejekkel!
 
Az végbelieknek tartsd meg erejeket:
Hogy pogány vérében mártsák fegyvereket!
 
– Az ezer ötszázban és az negyven nyolczban
Éneklé Thúry György vérszomjuzásában.
 
Thaly Kálmán a kiadáskor megjegyzésként hozzáfűzte, hogy „E költemény a nemz. múz. kézir. hung. quart. 236-ban van meg, de végsorában Jankovich másutt sem igen correct másolója 1548 helyett vétségből 1648-at irt, mert a híres Thúry György, Palotának 1552-ben hősi megmentője a „törökrém“, a páratlan személyes bajvívó, ki végre a kanizsai mezőn vagdaltatott össze a török által: a XVI-ik században, s nem a XVII-ikben élt; hogy pedig versünk szerzője csakugyan e hires és nem más Thúry György: – bizonyítja e sor: „Az végbelieknek…“ e Thúry György volt ugyanis a dunántúli végek főkapitánya, ezért fohászkodik katonáiért. Fennmaradt e költemény az ő halála után is, és a hegedősök által énekeltetett, mindegyik toldván hozzá valamit; ilyen variatiót a következő századból láss alább, Szencsey codexéből közölve, „Végbéli vitézek éneke“ czím alatt.”

E sorok azóta izgalmas karriert futottak be. Takáts Sándor történész terelte a Thury György várpalotai és kanizsai kapitány iránt érdeklődő közvélemény figyelmét a dalra. Sőt, a kapitány e „műve” miatt Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című sorozatába is bekerült, valamint az ének tartalma a történeti irodalomba is utat talált. Napjainkban is a kapitányhoz köti a köztudat az éneket, aminek jó példája, hogy a Dalriada zenekar is Thury neve alatt énekelte meg.

Thury György párviadala (Szelestey P. Attila festménye). A szerző felvétele

A kép látszólag tökéletes: nemhogy egy kiváló dal szól a korszak egyik legnevesebb törökverő kapitányáról, hanem mindezt ő saját maga szerezte! Thaly megjegyzése ugyanakkor gyanút kelthet bennünk… A kuruc költemények nagy kutatója ugyanis önkényesen átírta a dal utolsó sorát, 1648 helyett 1548-ra datálva a költeményt. Mindezt azzal indokolta, hogy az abban szereplő Thury György ki más lehet, mint Várpalota és Kanizsa híres kapitánya! Thalynak akár igaza is lehetett volna, még akkor is, ha tudjuk, a korszakban Erdélytől Nyugat-Magyarországig több Thury család ismeretes, s nem egy Györgyöt találunk köztük. Thaly datálásának azonban Horváth János irodalomtörténész adta meg több mint száz éve a kegyelemdöfést, mikor bebizonyította, hogy a Thaly Kálmán révén tévesen Thury Györgyhöz kötött alkotás valójában jóval későbbi, XVII. századi, a Szencsei-daloskönyv 1648-as datálású Cantio Militis-ének egy másolatban fennmaradt átírása. Thalytól nem állt távol a források efféle önkényes átértelmezése, többek közt kiderült, hogy maga is írt olyan kuruc énekeket, amelyeket aztán korabeliként adott ki.  Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mindez mitsem von le magának a dalnak az értékéből, amely a XVII. század egyik különleges darabja, valamint a végvári vitézek hősiességéből sem. Ugyanakkor az is tény, hogy a kegyes csalás, a pia fraus akkor is árt az ügynek, ha jó szándékból követik el, mert ha kiderült, az súlyos hitelvesztéssel jár, s nem csak az elkövetőt, de a témát is lejárathatja.

A történet legnagyobb tanulsága a történészek számára is intő jel lehet: mindig körültekintően kell eljárni egy-egy személy beazonosításánál, és el kell varrni a szálakat akkor is, ha vágyaink legszívesebben negligálnák a zavaró tényezőket. Végül pedig mielőtt valaki átírná a történeti forrás szövegét, érdemes lehet először elgondolkodni, hogy biztosan a forrás téved-e.

Kanász Viktor, Magyarságkutató Intézet
a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa



Felhasznált irodalom:
Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. I. Egybegyűjté és jegyzetekkel ellátta: Thaly Kálmán, Pest, 1864.
Horváth János: „Thúry György éneke”, Irodalomtörténet, 3. (1914) 393–401.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. Budapest, 1914.
Kanász Viktor: Oroszlán a végvárban. Thury György és Nagykanizsa. Nagykanizsa, 2021.