A gyűrűket bemutató szakasz zárórészében a huzal- és pántgyűrűk kapnak helyet.

1457 novemberében váratlanul elhunyt Habsburg/Utószülött László magyar és cseh király Prágában. Az ifjú, éppen a saját esküvőjére készülő uralkodó ekkor már hónapok óta túszként magánál tartotta Hunyadi János volt magyar kormányzó fiatalabb fiát, Mátyást, hogy ezzel is elkerülje az idősebb Hunyadi fivér, László általa elrendelt kegyetlen, a szokásjogra fittyet hányó kivégzése (Hunyadi László a hóhér háromszori lesújtása ellenére is életben maradt) miatt Magyarországon esetlegesen kirobbanó lázadást.

Az ékszerek következő csoportját a karikagyűrűk alkotják, amelyek itt is öntött technikai megoldással készültek, döntően ezüst vagy réz alapú ötvözetből.

Nemzetközi hadtörténeti konferencián vett részt a közelmúltban a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának munkatársa Oroszországban, a tulai körzetben. Horváth Veronikának egyúttal lehetősége nyílt arra, hogy megtegye a korábban megkezdett doktori képzés befejezéséhez szükséges lépéseket a moszkvai Lomonoszov Egyetemen.

A XV. században erőteljes változáson ment keresztül a székely társadalom. A korábban nagyjából egységes kiváltságokkal élő, elsősorban katonai feladatokat betöltő népcsoport három rendre oszlott: előkelőkre (primores), lófőkre (primipili) és a gyalogosan harcoló közszékelyekre (pedites pixidari).

2012 decemberében a Magyar Országgyűlés egyhangúlag fogadta el azt az indítványt, hogy január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává minősítsék.¹ Ugyanis 1946. január 19-én hagyta el Magyarországot az első szerelvény Budaörsről, amely az elüldözött németeket szállította Németországba, a kitelepítettek száma pedig 1947-re elérte a 200 ezer főt.

Az abasári ásatások számos érdekes lelete közül az egyik az S 404-es számú sírból előkerült csontdíszes öv csatja és veretei. A sírban egy fiatal személy hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű váza feküdt, akinek a temetése során jobb karját könyökben kissé behajlították.

Az egyik legismertebb magyar női szent, Árpád-házi Szent Margit 1242. január 27-én látta meg a napvilágot a dalmáciai Klissza (ma Klis, Horvátország) várában IV. Béla magyar király (1235–1270) és Laszkarisz Mária hercegnő nyolcadik leánygyermekeként.

104 évvel ezelőtt, 1920. január 16-án, délután három órakor hangzott el a francia külügyminisztérium épületében Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció vezetőjének híres beszéde, amelyben – többek között – igazságos békét és az új országhatárok népszavazás alapján történő meghúzását követelte. A Magyarságkutató Intézet kiemelt kérdésként kezeli az események közzétételét, hiszen a nyugati világ politikusai közül többen először ekkor szembesültek azzal a ténnyel, milyen súlyos igazságtalanságot kívánnak elkövetni a magyar nemzettel. 

Nemrégiben izgalmas magyar vonatkozású művelődéstörténeti felfedezésről értesülhettünk a La Repubblica olasz napilap tudósítása nyomán a magyar sajtóból: Peter Schreiner német bizantinológusnak sikerült fényt derítenie egy régóta vitatott középkori kódex rejtélyére.