A Kutatók Éjszakáján, a Magyarságkutató Intézet Magyar királylányok Európa udvaraiban kerekasztal-beszélgetésén Dr. Bíró Csilla, az Eszmetörténeti Kutatóközpont igazgatója Anjou Hedvig életének főbb állomásait mutatta be.

Anjou Hedvig, lengyel nevén Jadwiga 1374. február 18-án született a budai királyi udvarban I. (Nagy) Lajos magyar–lengyel király és Kotromanić Erzsébet boszniai hercegnő legfiatalabb leányaként.

A kis hercegnő mélyen vallásos légkörben nevelkedett. A keresztény vallás és feltehetőleg a latin nyelv alapjain túl olyan földrajzi és diplomáciai ismereteket tanulhatott, amelyek felkészítették a későbbi dinasztikus házasságra.

Amikor I. Lajos király 1382-ben fiúutód nélkül halt meg, a lengyel nemesek olyan uralkodót akartak, aki nem a távoli Budáról kormányoz, hanem az ő uralkodói központjukban él. Ezért a legfiatalabb Anjou hercegnőnek, Hedvignek ajánlották fel a lengyel trónt azzal a feltétellel, hogy Krakkóba költözik, majd feleségül megy az akkor még pogány litvánok nagyfejedelméhez.

Férje, Jagelló Ulászló (1352–1434, eredeti litván nevén Jogaila) az utolsó európai pogány nép, a litvánok nagyfejedelme volt. A házasságuk feltételeit a krevai unió (krewói unió, 1385. augusztus 14.) elnevezésű egyezmény tartalmazta, amely Lengyelország és Litvánia számára is több előnnyel járt, ugyanakkor az okirat számos feltételt is megfogalmazott. Ezek egyike Jogaila és a litván nemesség római katolikus hitre térése, amely 1386. március 1-jén megtörtént. Jogaila a keresztségben az Ulászló keresztnevet kapta.

A litván nép keresztény hitre térítésében való áldozatos szerepvállalása mellett Anjou Hedvig talán legmeghatározóbb műve a Krakkói Egyetem újraindítása és a korábban nem létező teológiai fakultás megalapítása. Bár a kart engedélyező pápai bulla még életében megérkezett, az egyetem hivatalos újraindítását Hedvig már nem élte meg. Gyermekágyi lázban hunyt el 1399. július 17-én. Újszülött kislánya, Erzsébet Bonifácia is vele halt. Bár Hedvig királynő a szentség hírében halt meg, csak jóval később, 1997. június 8-án avatta szentté II. János Pál pápa.