A Pesti Srácok Honi felderítés című műsora a magyar történelem ismeretlen és félreismert epizódjai közül a nemzetiségeket elnyomó Magyar Királyság hamis narratíváját járta körül. A már a XIX. századi nyugat-európai lejárató kampány által is terjesztett és a mi tudatunkban is meggyökerezett rágalom szerint az Osztrák–Magyar Monarchia a népek börtöne volt. 

De vajon tényleg létezett-e az intézményesült erőszakos magyarosítás? Miből táplálkozott a magyar politikai elit kiegyezést követő hamis biztonságérzete? Milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy a szabadságszerető nemzet képét a kisebbségeit elnyomó magyar állam torz látszata váltotta fel? – Köő Artúrt, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársát Vésey Kovács László kérdezte.

Kutatónk elmondta: valótlan az a közkeletű állítás, miszerint az 1868-as toleráns nemzetiségi törvényt nem tartotta volna be Magyarország. Ugyanígy igaztalan az erőszakos magyarosítás szimbólumává vált 1907. évi Lex Apponyi körül kiteljesedő rágalomhadjárat is. A trianoni országcsonkítást követő magyarellenesség pedig nem magyarázható a kisantant országoknak a nemzetközi közvéleményben általánosan elterjedt és elfogadott propagandájával, amely a nemzetiségek terhére korábban elkövetett magyar bűnökre adott válaszként értelmezi az intézményesült hungarofóbiát.