A második világháborús szerepvállalásunkkal és a magyarországi harcokkal foglalkozó történetírás – az 1945 utáni baloldali kurzusnak és a rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedeknek köszönhetően – számos féligazságot, csúsztatást és átértelmezést tartalmaz. 

1807. február 10-én, Pozsonyban született gróf németújvári Batthyány Lajos, akiben az első felelős magyar kormány miniszterelnökét tiszteljük. 

Számos vita övezi vitéz Nagybányai Horthy Miklós személyét, tevékenységét és a róla elnevezett időszakot, a Horthy-korszakot. A hosszú életet élt államférfi 1868. június 18-án született Kenderesen és 1957. február 9-én hunyt el Estorilban.

A múlt eseményeinek feltárása, az egykor élt emberek eredetének tudományos megismerése mindig is motiválta a kutatókat. Az evolúcióbiológia létrejötte Charles Darwin és Alfred Russel Wallace nevéhez köthető, ők publikálták először az első átfogó evolúciós elméletet a XIX. század közepén.

Ötven évvel ezelőtt, 1974-ben azonosították sátoraljaújhelyi nyughelyén Csepellényi György (1626 körül – 1674) csontjait. A vértanúhalált halt pálos szerzetest már saját századában tiszteletreméltónak nyilvánították, ám boldoggá avatása 1789-ben, 1769-ben és 1949-ben is elakadt, a napokban azonban megkezdődött annak egyházmegyei szakasza.

Együttműködési megállapodást írt alá a közelmúltban a Magyarságkutató Intézet a Kyrgyz-Turkish Manas Universityvel, Kirgizisztán egyik legnagyobb állami egyetemével, amelynek létrehozásáról Törökország és Kirgizisztán 1995 szeptemberében döntött. A két ország által működtetett egyetem keretein belül az oktatásban kiemelt tudományágként jelenik meg a közép-ázsiai és türk civilizáció és nyelv kutatása.

Sorozatunkban a gyűrűk után a korszak jellegzetes karperectípusait bemutató részek következnek.

195 évvel ezelőtt, 1829. február 3-án, az udvarhelyszéki Lengyelfalván látta meg a napvilágot a kalandorlelkű Orbán Balázs, akit kortársai is már a legnagyobb székelynek neveznek.

„Béla, Magyarország királya, a keresztény fejedelmek között a katolikus hit buzgó követőjeként volt ismeretes. Elődeinek, Istvánnak, Imrének, Lászlónak és Kálmán királynak, (akiket a szentek sorába iktattak) a példájára kegyességének egyéb cselekedetei mellett, amelyeket nyilvánosan gyakorolt, hagy példát mutasson a jó cselekedetekre vagy szobájába zárkózva végzett, hogy a róla rosszat beszélőknek betömje a száját (Zsolt. 62,12), – állandóan azt forgatta elméjében, hogy a nem igazhitű idegen népeket az anyaszentegyház kebelére vonja, és miután a lehető legtöbb lelket megnyerte az Isten számára, a saját nyereséggel teljes lelkét a boldogok örökkévaló örömébe juttassa.”

Voltak-e az őskorban a Kárpát-medencében? Megfejthetők-e az alsótatárlaki táblák?