Műemlékvédelem és -megőrzés Kazahsztánban: a boraldaji régészeti park

A Kárpát-medence területén számos olyan régészeti lelőhely és kulturális örökség található, amelyek kutatására, részletesebb megismerésére és védelmére régészeti parkokat hoztak létre. Ezek a szabadtéri múzeumok, a természeti környezetben kialakított és feltárt régészeti lelőhelyek (temetők és települések, lakóházak) tudományos feldolgozásán kívül modellek és kísérleti rekonstrukciók segítségével hiteles képet adhatnak a régebbi korokban élt népesség életmódjáról, mindennapos tevékenységéről és rituális szokásairól. 

Közülük is fontos kiemelni a százhalombattai régészeti parkot, amely Magyarország első őskori szabadtéri múzeuma. A parkot 1996-ban létesítették a területén található, a késő bronzkor és kora vaskor folyamán állított halmos temetkezések védelmére és a temetkezési rítusuk jellegzetességeinek szemléletes bemutatására. Ennek mintájára az almati Régészeti Intézet és az almati Állami Központi Múzeum létesített egy szabadtéri múzeumot az Almati város (Délkelet-Kazahsztán) közelében fekvő Boraldaj-fennsíkon álló kurgántemető területén. 

A kora vaskorban, a Kr. e. I. évezred első felében jelentős változások mentek végbe a társadalmi rendszerekben, amelyek szorosan összefüggenek a vasfegyverek tömeges gyártásával és új típusú lószerszámok elterjedésével. A korábbi időszakokhoz képest, egy jóval mozgékonyabb elit réteg alakult ki, amelynek tekintélyes halmos temetkezései, kurgánjai az eurázsiai sztyeppe és erdős sztyeppe sávjaiban Kínától egészen Közép-Európáig húzódnak. Főként a sztyeppei régiókban számos kurgán, pontosabban háromnegyedük sajnos már a temetkezési rituálét követő időszakban, illetve a későbbi évszázadokban többször is rablás és fosztogatás áldozatául esett. 

Kazahsztán területén található több ezer kurgán örökségvédelmi helyzete jelenleg is veszélyeztetett, mivel nincsenek lefektetve a kulturális örökség védelmét biztosító, konkrét jogszabályok, amelyeket a hatalmas országban felelős szervezet, felügyelőség hiányában hatékonyan lehetne alkalmazni. Emiatt a kurgánok kifosztása, elhordása a mai napig tart. Ennek ellenére a kulturális emlékek védelme a környezeti táj megóvásával együtt nagyon is fontos helyet tölt be az ország életében. Főként a diákok, hazai lakosok és külföldi turisták felé közvetített ismeretterjesztő információáradat közlése és kulturális értékek közvetlenebb bemutatása céljából létesült egy régészeti park a Boraldaj-fennsíkon a dél-koreai Szilla és a százhalombattai régészeti park mintájára. 

A százhalombattai régészeti park felülnézetben ( https://matricamuzeum.hu/wp-content/uploads/2018/06/ParkBemutatasa2-1024x768.jpg )

A szabadtéri „múzeum” Délkelet-Kazahsztánban, Almati várostól északra, az Ili járáshoz tartozó Boraldaj falu határában található kurgántemető területén található.

A boraldaji régészeti park díszes bejárata ( https://i2.photo.2gis.com/images/geo/67/9429411748422848_0a88.jpg )
A régészeti park elhelyezkedése ( karta-kazaxstana-geograficheskaya-full.jpg(2580×1576) (ynavigator.ru) (Самашев, Ждумабекова, Нурпеисов, Чотбаев, 2006, 9. alapján)

A szkíta/szaka kori (Kr. e. VIII–IV. századi) kurgántemető területének kutatása már a XIX. század végétől, a XX. század elejétől kezdve szerepelt az orosz kutatók leírásaiban. Az első pontosabb adatok az 1960-ban megjelent Kazahsztán régészeti térképtárából ismertek, azonban az információk nem tartalmazták a halmos temetkezések részletesebb leírását. Kutatottságának hiányosságai miatt a lelőhely hosszú ideig nem került be a Kazah SZSZR kulturális minisztériuma által összeállított, védett örökségek listájára. Akkoriban a temető területén aktív mezőgazdasági tevékenység folyt, amelynek következtében a halmok egy része eltűnt, a közepes méretű halmoknál a felső betöltést elszántották. Az 1980-as években a halmok pusztulása tovább folytatódott a boraldaji téglagyárnak a lelőhelyen folytatott földkitermelésének köszönhetően, ezért szintén elutasították a temető felvételét a védett örökségek listájára. 1990-ben még két hasonló próbálkozás történt ezzel kapcsolatban, mindegyik sikertelenül. Majd 1992-ben egy előzetes terepbejárás és dokumentáció készítését követően a lelőhely felkerült a listára. 

Ebben az időszakban az A. H. Margulan Régészeti Intézet, az Almati körzeti múzeum tudományos munkatársai és más kereskedelmi szervezetek együttes közreműködésével megfogalmazódott az ötlet a boraldaji platón létesítendő szabadtéri múzeumról, azonban a kivitelezésében a legnagyobb akadályt a halmok konzerválásának mikéntje és múzeumi körülmények között történő bemutatása jelentette. A másik probléma a boraldaji téglaüzem javaslata volt, amelyben az újonnan megnövelt agyagkitermelő területe több mint tíz kurgán elpusztítását érintette volna. Részben ennek megelőzése végett az 1990-es években rendszeresen folyt a temető kutatása, 1994-ben az almati régészeti osztály vezetésével, 1996-ban az A. H. Margulan Régészeti Intézet régészeti expedícióinak keretében.

A szabadtéri múzeum 2006-ban nyílt meg. Területén három zóna különíthető el. Az első zóna a szkíta/szaka kori kurgántemető, amelyből a három legnagyobb kurgán

A kurgántemető északi csoportjának látképe (Самашев, Ждумабекова, Нурпеисов,Чотбаев, 2006, 40-41. alapján)

 feltárása, kutatása és múzeumi látogatáshoz megfelelő kialakítása volt a cél. Ehhez főként a halmok rétegtani felépítésének

Szkíta/szaka kori kurgán makettje(https://storage.yvision.kz/images/user/26530/6f419fa45f8570c5085ef74f69ff38.jpg)

, a sírkamrák szerkezetének és a temetkezési rítus jellegzetességeinek

Szaka kori kurgánban feltárt temetkezési rítus rekonstrukciója ( 4667909.jpg (1000×666)(sputnik.kz)

megfigyelésére volt szükség, amelyben a berlini Német Régészeti Intézet (DAI) kutatói is részt vettek. Egyúttal az intézet finanszírozta a park kialakításához és a kutatásokhoz szükséges kiadásokat. 

A második zónában különböző korszakok régészeti emlékei, mint például őskőkori szállások, újkőkori bronzkori és szaka kori lakóházak, fémolvasztó kemencék természetes életnagyságú makettjei sorakoznak. Mivel a felállított építmények nem minden esetben felelnek meg az eredeti másuknak, az építtető kutatók szerint így könnyebb átalakítani, kiegészíteni, illetve előkészíteni szabadtéri kiállításokhoz. 

A harmadik zóna, amely a kurgántemető és az életnagyságú makettek körüli területet foglalja magában, kertként és parkként lett kialakítva. Továbbá itt találhatók az őskori és középkori fémműves műhelyek másai is, ahol kísérleti formában megelevenednek a fémfeldolgozás technikai fogásai és az egyes korok fémtárgyai, fegyverei. Ugyanezen a helyen ajándékárusok és kazah ételeket (kumisz: erjesztett kancatej, illetve tevetej; kurt: szárított, sós-tejes étel, „édesség”; ajran: sós-tejes innivaló, hasonlít a kefirhez; szamsza: hússal, krumplival vagy káposztával töltött lepény) kínáló büfések is várják a látogatókat.

 

Horváth Veronika, Magyarságkutató Intézet
a Régészeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa

 

Források:
Самашев З., Джумабекова Г., Нурпеисов М., Чотбаев А. Древности Алматы. Курганы Боролдая. Алматы, 2006.
https://tengrism.kz/saka_kurgan/ 
https://yvision.kz/post/797361
https://2gis.kz/almaty/gallery/geo/70030076139471417/photoId/9429411748422848 
https://www.youtube.com/watch?v=egxAZ723gZs