Kit rejt az abasári kápolna sírja?

Az Abasáron folytatott feltárásokon napjainkig több száz temetkezést dokumentáltak. Ezek döntő többsége a 2020–2021-ben végzett kutatások során került elő. Az akkori ásatást Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr ötlete alapján és támogatásával, a Magyarságkutató Intézet végezte. Az ezt megelőző kutatások alkalmával pedig megközelítőleg 16 sírt bontottak ki 2006–2011 között. 

Az ekkor feltárt sírok közül egyet a XI. századi templom keleti oldalához csatlakozó, téglalap alakú kápolnában találtak meg. Az épület hossztengelyében fekvő, keleti végén kissé ferdén záródó, több sorban lapjára fektetett kövekkel keretezett sírt 5 db kőlap fedte. A sír nyugati vége részben az ott található, szögletes, kőből faragott elem alá nyúlt.

Légifotó a kápolnáról

A helyiség funkciója kapcsán megosztott a kutatás. Egyrészt a sír végénél található, szögletes, oltár (?) alapozásként meghatározható szerkezethez hasonló kialakítás volt megfigyelhető a debrői templomban, amely az írott hagyomány szerint Aba Sámuel első sírhelye volt. Így a kápolna harmadik királyunk későbbi nyughelyeként is értelmezhető.

Más vélekedés szerint az egykori uralkodó sírja a templom főhajójában helyezkedhetett el, így a kérdéses helyiség az Aba nemzetség egy fontos tagjának vagy a kolostor egyik apátjának lehetett a végső nyughelye. Az épületrész életének utolsó periódusa kapcsán ugyancsak megoszlanak a vélemények: a templom XIV–XV. században történt átépítése során bontás, vagy a tatárjárás pusztítása egyaránt megjelenik a feltételezett okok között. Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy a kápolna valamikor a XI. század második felében, végén épült. 

Mivel a feltárt sírból származó csontváz azonosítása részletes dokumentáció hiánya miatt sokáig megoldhatatlannak tűnt, ezért a váz genetikai vizsgálatára sem kerülhetett sor az abasári templombelsőben feltárt sírok közelmúltban publikált elemzése során. Ahogy más esetekben, úgy itt is az információk gyűjtése jelenthette az egyetlen lehetőséget a továbblépésre, s mint kiderült, a megoldás közelebb volt, mint remélni lehetett. A második abasári konferenciára készülve, az ott előadó Pláner Lajos – aki a feltáráson még főiskolai hallgatóként vett részt – adott át jelen sorok írójának több, az ásatáson készült fényképet. Ezek között sikerült rábukkanni a kérdéses sírt ábrázoló fotókra, amelyek még abban az állapotában mutatták a temetkezést, mikor a csontváz is a sírban feküdt, a sír oldalát övező kőkeret és annak környezetét mutató fotók alapján pedig sikerült annak kétségtelen azonosítása. A fotók szerint a temetkezés 2007. július 12-én már ki volt bontva, s a mellé helyezett kő fedlapok csaknem ugyanabban helyzetben voltak 2020. október 25-én is.

A kibontott sír és környezete 2007-ben és 2020-ban

A rendelkezésre álló információk birtokában 2024. november 21-én Dr. Csornay Boldizsár, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesének és Grócz Zsolt, az Abasári Népfőiskola Alapítvány elnökének segítségével sikerült rátalálni a sírból származó csontvázra az egykori művelődési házban. A csontokat tartalmazó zacskó felirata szerint a 11. számmal jelölt sírból 2007. július 13-án csomagolták el csontokat.

A váz koponyája 2007. július 12-én és 2024. október 18-án

Mindez jól példázza, mennyi információt rejthet magában a korábbi feltárások feldolgozásának és publikálásának – gyakran monoton és időigényes, de semmiképp sem megkerülhető – feladata.

A címben feltett kérdésre ugyanakkor ma még nehéz lenne válaszolni, s megfelelő adatok hiányában nem is célszerű erre vállalkozni. Hamarosan megindul azonban az eltemetett személy antropológiai, archeogenetikai vizsgálata, a természettudományos kormeghatározás, ami bizonyára sokat elmond majd róla. Ezek elvégzése után próbálkozhatunk csak meg kísérletet tenni egy további lépésre, vagy legalább a lehetőségek egy részének kizárására. Annyi azonban már most is bizonyosnak tűnik, hogy a sír helye alapján az eltemetett jelentős személy volt a maga korában. Az egykori épületrész Buzás Gergely szakvéleményét követve, a Pazirik Kft. közreműködésével elkészült, külső oldalát és bejáratát ábrázoló elméleti rekonstrukcióját a 4. kép mutatja.

A kápolna elméleti rekonstrukciója

Amint eredménye lesz a vizsgálatoknak, természetesen azokról is haladéktalanul beszámolunk majd.

Dr. Horváth Ciprián, Magyarságkutató Intézet
a Régészeti Kutatóközpont igazgatója

 

Tájékoztató irodalom:
Buzás Gergely: Koraközépkori udvarház Abasáron. Studia Agriensia, 33. (2017) 7–17.
Gergely I. B. Varga, Zoltán Maróti, Oszkár Schütz, Kitti Maár, Emil Nyerki, Balázs Tihanyi, Orsolya Anna Váradi, Alexandra Ginguţă, Bence Kovács, Perta Kiss, Monika Dosztig, Zsolt Gallina, Tibor Török, János B. Szabó, Miklós Makoldi, and Endre Neparáczki: Archaeogenetic analysis revealed East Eurasian paternal origin to the Aba royal family of Hungary. iScience, Vol. 27. (2024. October 18.) 1–30.