A nemrégiben bemutatott Hadik című történelmi kalandfilm főhőse, a legismertebb magyar huszár, futaki gróf Hadik András nem érte meg a francia háborúkat. A film egyik jelenetében a híres huszárt családja körében láthatjuk. Az 1757-es berlini portya előestéjén felesége, gróf Lichnowsky Franciska és három gyermek várta a tábornok hazaérkezését, Mária Jozefa (1750), János (1755) és Károly József (1756). Később, 1764-ben született András fiuk.

A későbbi tábornagy és az Udvari Haditanács elnöke középső fia, Hadik Károly József 1756. október 28-án született Lőcsén. Még a 17. életévét sem töltötte be, amikor 1773-ban alhadnagyként megkezdte katonai szolgálatát, de nem huszárként, hanem a magyar 2. gyalogezredben. Három évvel később kapitánnyá léptették elő a 20. gyalogezredben. A bajor örökösödési háborúban néhány kisebb elővédütközetben tüntette ki magát.

Huszári szolgálatát csak 1779-ben kezdte meg, amikor apja huszárezredébe helyezték át őrnaggyá előléptetve. Öt évvel később alezredessé léptették elő. Mivel ezrede nem vett részt az utolsó oszmán háborúban, önkéntesként indult harcba. 1789-ben Belgrád bevételénél kitüntette magát. Ekkor már másodezredesi rangot viselt. A következő év elején átvette ezrede parancsnokságát a Németalföldön.

1792. április 20-án, amikor a francia Törvényhozó Nemzetgyűlés hadat üzent I. Ferenc magyar királynak, megkezdődtek a szinte végeláthatatlan háborúk, amelyek egészen 1815-ig a történelem meghatározó eseménysorát adták. Ebben a háborúban a Habsburg Monarchia, így a Magyar Királyság is a franciaellenes oldalon vett részt. Ebben korántsem csak és feltétlenül a maradiság, a megszokotthoz való ragaszkodás játszott közre. Már Mária Terézia is jelentős reformokat vezetett be, az ország érdekeit szolgáló változtatásokat a magyar politikai vezetők támogatták. II. József esetében sem feltétlenül a reformok jelentettek problémát, hanem inkább a bevezetés gyorsasága, előkészítetlensége és az a tény, hogy a kalapos király nem volt tekintettel a magyar szokásokra és hagyományokra. II. József halálát követően a magyar országgyűlés egy reformbizottságot hozott létre, amelynek feladata volt a modernizáció elemeinek meghatározása és konkrét javaslatok tétele. A 23 évig tartó háborúk lehetetlenné tették ezek bevezetését, azt követően az udvar és az országgyűlés konfliktusa, de leginkább Ferenc király tehetségtelensége és rövidlátása akadályozta a reformok megindítását, de a reformkor ezen bizottsági munkálatok országgyűlési tárgyalásával kezdődött el.

A francia háborúk alatt viszont a magyar nemzet egységesen támogatta a franciaellenes harcot. A marginális jelentőségű jakobinus szervezkedésen túl a teljes magyar társadalom elutasította a felforgató eszméket, és komoly áldozatot vállalt az ellenük folytatott harcban. Mindezt nem a súlyos megtorlás, kényszerítés vagy diktatúra miatt, hanem meggyőződésből.

Visszatérve hősünkhöz, Hadik Károly Józsefhez, a harcokból kezdettől fogva alaposan kivette a részét. Apja egykori ezredének parancsnokaként a hadsereg elő- és utóvédjeiben vállalt fontos szerepet, számos esetben kitüntette magát a harcokban. Az 1793-as sikerekben nagy szerepe volt, különösen augusztus 29-e és szeptember 2-a között, amikor egy különítmény élén a Sambre-on való átkeléskor olyan fontos győzelmet aratott, hogy a következő évben elnyerte a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. A Wattignies melletti csatában fogságba ejtette Jean-Baptiste Drouet-t, aki Varenne-ben elfogta a menekülő XVI. Lajost. Hadikot 1794. február 22-én vezérőrnaggyá léptették elő, egy dandár élén vitézkedett német területen. Fontos szerepet játszott Károly főherceg nagy würzburgi győzelmében 1796-ban, amiért a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét is megkapta.

Hadik 1797. április 10-án altábornagyi előléptetésben részesült, és az Itáliai Hadsereg egyik hadosztályának lett a parancsnoka. A második koalíciós háború kezdetén a Tiroli Hadsereg egyik hadosztályát vezette, de rövidesen Itáliába vezényelték. Kulcsszerepet játszott az 1799. november 6-i Novi mellett kivívott győzelemben, ahol a jobb szárnyat vezette.

A háború döntő évében ismét Itáliában vezetett egy hadosztályt. Mialatt Melas tábornok hadseregével a Genova körül állomásozó Masséna tábornokot támadta, Bonaparte tábornok a Nagy Szent Bernát-hágón a tartaléksereggel északról támadott. A sebtében összegyűjtött csapatok élére Hadik állt, és május 26-án Romano és Chiusella mellett rendkívül kemény harcban útját állta a Torino elleni támadásnak. Végül Lannes, a későbbi marsall túlereje megállította Hadik támadását, és a magyar tábornoknak vissza kellett húzódnia. Értékes időt nyert a hadsereg számára, hogy átcsoportosítsa erőit. Bonaparte végül elfoglalta Milánót, és keleti irányból támadott.

A döntő összecsapást 1800. június 14-én Alessandria előtt, Marengo falu mellett vívták. A császári-királyi hadsereg élén az erdélyi szász Melas Mihály tábornok állt, táborkari főnöke a pesti származású Zach Antal volt. A hadsereg hadosztályparancsnokai között találhatjuk Hadik Károly József mellett a magyar Ott Pétert is.

A csata kezdetén Melas serege jelentős erőfölényben volt, de a Bormida folyón való átkelés komoly akadályt jelentett. A francia főerő a Fontanone patak mögött foglalt állást rendkívül erős pozícióban, ráadásul Bonaparte egymás után küldte az erősítést a Lannes és Victor tábornokok által vezetett védőknek. Melas serege három vonalba rendeződött, majd támadást indított. Az első vonalban két magyar gyalogezred sorakozott, Hadik vezetésével egyenesen Marengo ellen támadtak. A véres harcba mindkét oldalon egymás után kapcsolódtak be újabb és újabb csapatok. A védekező franciák rettenetes puskatüzet zúdítottak a magyar katonákra, akik halált megvető bátorsággal nyomultak előre. Több alkalommal megpróbálkoztak átkelni a patakon, de a franciák visszaűzték őket. Hadik altábornagy a harcban személyesen vezette magyar katonáit, de egy francia muskétagolyó leterítette a hős tábornokot. A seb súlyosnak bizonyult, Hadik eszméletét vesztette, harcképtelenné vált, hátra kellett vinni.

A támadást végül Ott tábornok döntötte el: mivel meg tudta kerülni a franciák jobb szárnyát, így a védelem összeomlott, a franciák fejvesztve menekültek. Az első konzul, Bonaparte tábornok sem tudta megállítani a menekülést. Saját gárdáját, a későbbi híres Császári Gárda elődjét, a Konzuli Gárdát küldte ellentámadásra, de a császári-királyi katonák, köztük egy magyar gyalogezred tönkreverték a büszke francia alakulatot. A franciák minden oldalon visszavonulóban voltak. Melas úgy hitte, hogy megnyerte a csatát, és diadalittas jelentést küldött a győzelemről.

Bonaparte azonban nem adta fel a harcot. Desaix tábornok vezetésével megérkezett egy friss hadosztálya, amit ellentámadásra indított. A koordinálatlanul előrenyomuló császári-királyi csapatok megzavarodtak, amit Kellermann francia lovassága kihasznált, és elsöprő támadást indított. A császári-királyi egységek megrettentek az új ellenségtől, és alig-alig tanúsítottak ellenállást. A gyors vereségnek talán az is lehetetett az oka, hogy egyetlen magyar csapat sem volt a környéken. Bonparte hadserege megfordította a csatát, Melas vereséget szenvedett.

A súlyosan sebesült Hadik altábornagyot Alessandriába szállították. Miután a fegyverszünet értelmében a várost és az erődöt Melas csapatainak át kellett adnia a franciák részére, Hadik a francia orvosok felügyelete alá került, akik mindent megtettek, hogy megmentsék az életét. A sebesülés azonban olyan súlyosnak bizonyult, hogy legyőzte a hős tábornok szervezetét. Július 24-én feladta a harcot, és megtért Teremtőjéhez. A franciák lovagias módon, teljes katonai tiszteletadás mellett temették el hős ellenfelüket.

Hadik Károly József halála idején kétségkívül a császári-királyi hadsereg egyik legjobb hadosztályparancsnoka volt. Mindössze 41 évesen lett altábornagy, a Katonai Mária Terézia-rend három keresztjéből kettőt már kiérdemelt. Minden kétséget kizáróan további előmenetelben lett volna része. Ha fájdalmasan fiatalon, mindössze 44 évesen nem ragadta volna el a hősi halál, akár a legmagasabb rangot is elérhette volna. Biztosak lehetünk benne, hogy a következő háborúkban hadtestparancsnokként is kiváló teljesítményt nyújtott volna, talán még a történelem kereke is más irányba gördült volna, ha Hadik életben marad. Özvegye, Kolowrat-Krakowsky Mária Terézia grófnő és két fia, Frigyes és Vilmos maradt utána. Mivel egyik fiának sem született utóda, családi ága kihalt.

A családnak két nevezetes tagja akadt még a történelem folyamán. Károly József unokaöccse, András öccse fia, Gusztáv 1848–1849-ben honvéd ezredesként védte a hazát, bátyjának, Jánosnak dédunokája, szintén János az őszirózsás forradalom előestéjén kapott miniszterelnöki megbízást, de ezt a felkelők által hatalomba segített, rossz emlékű Károlyi Mihály miatt nem tudta kormányalakítással folytatni.