A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi eseménysorozat részeként, a Határon túli magyar tudományos intézetek és szervezetek ünnepi hónapjának keretében Kárpátalja tudományos életének kiemelkedő eredményeit bemutató rendezvénysorozatra került sor.

Május 23-án az MTA székháza adott otthont annak a nagyszabású eseménynek, amelyen az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézete ismertette oktatási és kutatási tevékenységének eredményét. Az intézet által szervezett program kiemelkedő elemei a kerekasztal-beszélgetések voltak, ahol rangos, nemzetközi hírű szakemberek számoltak be a határokon átívelő tudományos együttműködések legújabb eredményeiről. A bemutatott kiadványok és tudományos projektek tematikája rendkívül gazdag volt: a szociográfiai antológiáktól kezdve a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatokon át a magyar közösségek történelmi és kulturális örökségét feltáró kötetekig – melyek alkotói és szerkesztői között kárpátaljai kutatók is vannak.

Az egész napos rendezvény egyik panelbeszélgetésének témája az Anyanyelvápolók Szövetségének gondozásában megjelent, Kárpátalja nyelvi helyzetéről, történelmi nyelvi képéről, az együtt élő népek közötti nyelvi és kulturális kapcsolatokról, a kárpátaljai képzőművészetről, irodalom- és színháztörténetről, folklórról szóló kiadvány volt, amely a Magyar nyelvű otthon című könyvsorozat ötödik köteteként jelent meg. A könyv munkálatairól, hasznosulásáról Pomozi Péter nyelvész, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője beszélgetett a szerzők közül Zékány Krisztinával, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének vezetőjével, a Magyarságkutató Intézet főmunkatársával, valamint Kovács Sándor térképésszel, számos Kárpátaljával foglalkozó könyv szerzőjével.

A tudomány és a nemzeti összetartozás szellemében tevékenykedő magyar kutatók – legyenek bár az anyaországból vagy a külhoni térségekből – olyan láthatatlan hidakat építenek, amelyek nem csupán a közös tudást, de a közösségi lelket is megerősítik. Nem engedik el a kárpátaljai magyarság kezét, épp ellenkezőleg: kutatásaik, személyes jelenlétük és az együtt gondolkodás nemes szándékával a megmaradás ügyét szolgálják. Munkájuk nem pusztán értékfeltárás, hanem értékmentés is, hitvallás arról, hogy a legnehezebb időkben is van jövője és ereje az összefogásnak.