Az évfordulós írások között ritkán jelennek meg ezerévesnél sokkal régebbi eseményekről való megemlékezések, pannoniai vonatkozásai miatt azonban mégis idekívánkozik az első egyetemes zsinat 1700. évfordulója.  

A Krisztus utáni 325. esztendőben Domnus volt Sirmium (Szávaszentdemeter) püspöke, aki talán közvetlen utóda volt az üldözések idején mártírhalált halt Irenaeusnak. Az ókor és a korai középkor egyetemes zsinatai alapvetően a görög nyelven beszélő keleti birodalomrész gyűlései voltak, a Nikaiában összegyűlt 318 püspök közül mindössze öten érkeztek a Római Birodalom latin nyelvű nyugati feléből, egyikük, Domnus pedig éppen Pannoniából.  

Miután Nagy Konstantin császár legyőzte Liciniust, és a teljes Római Birodalom ura lett, került sor a zsinat összehívására a kisázsiai Nikaiában. Az egyik probléma, amelyre az összegyűlt püspököknek választ kellett találni, az arianizmus megjelenése volt.

Arius alexandriai presbiter a püspökével, Alexandrosszal keveredett vitába Krisztus személyének megítélésében. Arius tanítása szerint Jézus Krisztus nem volt Isten – ez korántsem jelenti azt, hogy a presbiter Jézust csupán Isten által kiválasztott egyszerű embernek tartotta volna; ő azt állította, hogy Krisztus teremtmény, még ha a világ teremtése előtt teremtetett is, tehát nem örökkévaló abban az értelemben, ahogy az Atya, és nem Isten abban az értelemben, ahogy az Atya. 

A Nikaiában összegyűlt püspökök a teológiai problémát megvitatva közös hitvallást fogalmaztak meg a kereszténység számára, amelyben egy új terminust, a homouszion, vagyis egylényegűség fogalmát vezették be. A túlnyomó többség, így Domnus, Sirmium püspöke is elfogadták ezt a formulát, neve szerepel a Nikaiai hitvallás aláírói között, amely Arius tanításaival szemben kívánta megfogalmazni a keresztény tanítás foglalatát. Arius és néhány társa nem volt hajlandó visszavonni tanításait, a császár őket száműzetésre ítélte. 

A zsinat az arianizmus és az ortodoxia közötti párharcnak nem lezárása, sokkal inkább nyitánya lett, és a folytatásba Pannonia is egyre inkább bevonódott. Maga a teológiai vita eredetileg a filozófiai és teológiai finomságok iránt érzékenyebb, görög nyelvű püspökök belső vitája volt, amely a sirmumi püspököt is az újdonság erejével érhette. A császár Arius és társainak száműzetési helyéül azonban Illyricumot jelölte ki, Pannonia szomszédságában, így a következő években a száműzötteknek bőven nyílt alkalma saját tanításaik védelmében fellépni a helyi egyházak előtt. 

Már a zsinatot követő évben Domnus püspök kizárta az egyházból két presbiterét, Valenset és Ursaciust az arianizmus támogatásáért. Ügyüknek azonban kedvezett, hogy a császár környezetében is befolyásos támogatói akadtak az arianizmusnak, s noha Konstantin ragaszkodott a Nikaiában elfogadott hitvalláshoz, elérték, hogy ortodox püspököket távolítsanak el más eretnekségek vagy egyszerű zavarkeltés vádjával. Így alig néhány évvel később már Domnus püspök az, akit letesznek hivatalából és száműzetésbe küldenek, Valens és Ursacius pedig elnyerik Mursa és Singidunum püspöki székét. Ezzel Pannonia lett a legnyugatibb provincia, ahol az arianizmus befolyás tudott szerezni, sőt, a következő évtizedekben a hitviták középpontjába kerül, amikor számos egymást követő helyi zsinat – amelyek közül többet Pannoniában, Sirmiumban tartottak meg – foglal állást hol az ariánus, hol a katolikus álláspont mellett.

Bár az ariánus vita az évszázad második felében fokozatosan lecseng a katolikus álláspont győzelmével, mégis hosszú és vészterhes örökséget hagy maga után: ebben az időszakban, az arianizmust támogató császárok idején kezdődik meg a még a Birodalom határain kívül élő gótok keresztény hitre térítése. Így amikor a népvándorlás idején a germán népek egymást követő hullámai lépnek római területre, majd hozzák létre saját királyságaikat, mindezt ariánus keresztényként teszik, konfliktusba kerülve a katolikus római lakossággal. Az „ariánus germánok szemben a katolikus rómaiakkal” mintázat csak a frankok megtérésével változik, akik a katolikus egyházat választják. Az ariánus germánok szemben a katolikus rómaiakkal mintázat csak a frankok megtérésével változik, akik a katolikus egyházat választják. 

Bár hosszú vallási viták, sőt harcok követték, de mégis Nikaia, vagy latinosan Nicaea az a hely, ahol az összegyűlt zsinati atyák megfogalmazzák azt a hitvallási szöveget, amelyet a Hiszekegyben máig imádkozik az egész keresztény világ.