Luxemburgi Zsigmond koronái I. Zsigmond magyar királlyá koronázása és a Szent Korona őrzése

I. Lajos magyar király 1382. július 25-én bekövetkezett halálával Luxemburgi Zsigmond az európai politika színpadán hozzákezdhetett nagyszabású birodalomépítési terveinek megvalósításához.

IV. Károly német-római császár kisebbik fiát, Zsigmondot már 1372-ben eljegyezték Lajos másodszülött leányával, Máriával, az esküvőre azonban csak több mint tíz évvel később, 1385-ben került sor. Az időpont abból a szempontból is érdekes, hogy Máriát már közvetlen édesapja halálát követően, 1382-ben magyar királlyá koronázták. 

1379 nyarától kezdve – miután a tizenegy éves Zsigmond és a nyolcéves Mária eljegyzését hivatalosan is megerősítették – a Luxemburgi-dinasztia legifjabb tagja egy ideig Lajos udvarában nevelkedett. Kotromanić Erzsébet királyné az életerős Zsigmondban vetélytársat látott az öregedő Lajossal és a trón várományosával, Máriával szemben. Zsigmond, a brandenburgi őrgróf leendő anyósa növekvő gyűlölete elől az 1380-as évek legelején egy időre visszatért a Brandenburgi Őrgrófság területére.

1385-ben ugyan sor került Zsigmond és Mária királynő esküvőjére, ám Zsigmond koronázása ekkor még elmaradt. Ráadásul a Lajos halála után kitört trónviszályok és Kis Károly megkoronázása miatt Zsigmondnak nem sokkal később Csehországba kellett menekülnie bátyjához, Vencel cseh és német királyhoz. Vencel katonai segítsége révén Zsigmond már a következő évben a Magyar Királyság területén tartózkodott, de Mária királynő és Erzsébet királyné délvidéki fogsága idején, 1387. március 31-én koronázták csak meg, s ahogyan korábban Máriát, úgy őt is jogilag érvényesen a magyar Szent Koronával.

Thuróczy János krónikája (Wikimedia)

 

A XIV. századi és a XV. század eleji trónharcok miatt az uralkodói hatalom legitimációjának legfőbb szimbólumát, „Szent István koronáját” és a koronázási jelvényeket a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem Székesfehérvárott, hanem saját uralkodói székhelyükön, 1323-tól kezdve Visegrádon, majd a budai palota felépítését követően 1403-tól kezdve Budán őriztették. A koronaőrség a XV. században kezdett intézményesülni. A folyamat egyik első lenyomata, hogy Zsigmond 1434-ben, bázeli tartózkodása során, a koronázási jelvényeket Esztergomba vitette, és őrzését Pálóczi György esztergomi érsekre és testvérére, Pálóczi László későbbi országbíróra bízta.

Miután Zsigmondot magyar királlyá koronázták, Mária pedig 1387 júniusában kiszabadult az ellenpárt tagjainak fogságából, a hatalommegosztás kérdése elsőszámú napirendi pont lehetett a királyi pár számára. Úgy tűnik, a trónviszályok szülte visszás belpolitikai helyzet orvoslása miatt Mária lassan (1388-1392 között) átadta férjének az uralkodás jogát, és a Zsigmond által kialakított királyi udvar mellett megszervezte saját királynéi udvarát és udvartartását.

Szanka Brigitta, Magyarságkutató Intézet
a Klasszika-filológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa

 

Ajánlott irodalom:
Bertényi Iván: A Szent Korona rövid története a második világháborúig. In: A Szent Korona hazahozatalának 40. évfordulója. Szerk. Szabó István. Bp., 2019. 23-45.
C. Tóth Norbert: Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437. Bp., 2009.
C. Tóth Norbert: Mária királyné és udvara. In: Nagyvárad és Bihar az Anjou-korban. Tanulmányok Biharország történetéről 5. Nagyvárad, 2018. 183-258.