Tizenhat évvel ezelőtt hunyt el Borzsák István, a magyar klasszika-filológia jeles képviselője. Kerényi Károly és Alföldi András hajdani tanítványát 92 éves korában ragadta el a halál. Az ELTE professor emeritusaként és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanáraként élete végéig szenvedélyesen oktatott, s volt sokszor szigorú, de mégis mindig jóindulatú bírálója tanítványainak. 

A monori születésű tudós 1924-ben a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd az egykori Pázmány Péter Tudományegyetemen görög, latin és német szakon végzett, majd 1936-ban szerzett bölcsészdoktori címet, azután pedig tanári diplomát.

Nem volt könnyű élete: részt vett a II. világháborúban, volt szibériai hadifogságban, az 1956-os tevékenysége miatt oktatói státuszát is elveszítette egy időre, s csak 1963-ban állhatott ismét a katedrára, akkor Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd 1978-tól az ELTE Latin Tanszékének vezető egyetemi tanáraként. Életét elsősorban a római irodalom és történetírás forrásainak szentelte: Horatius és Tacitus állott Borzsák István kutatásainak homlokterében, de nem csupán ókori szerzőkkel foglalkozott, hanem az antikvitás kiemelkedő alakjainak továbbélésével is.

Akadémiai székfoglalójának tárgya a Nagy Sándor-hagyomány magyar irodalomra gyakorolt hatása volt. A klasszika-filológus 1987-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, továbbá a Római Latin Akadémia (1973) és a Göttingeni Tudományos Akadémia (1990) is felvette tagjai sorába. Az ELTE, a jelenlegi Debreceni Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Heidelbergi Egyetem díszdoktora volt.

Munkásságát számos díjjal elismerték, így már 1971-ben Akadémiai Díjat kapott, 1993-ban életművének elismeréseként Széchenyi-díjas lett, egy évvel ezután Herder-díjas, 1996-ban az Akadémiai Aranyérmet ítélték neki, majd elnyerte az Arany János Közalapítvány nagydíját, élete vége felé pedig a Magyar Örökség díjat.

Borzsák István élete végéig tanított, fáradhatatlan szorgalommal és csodálatra méltó szellemi frissességgel adta át a jövő nemzedékének ismeretei legjavát.

Emlékét őrizzük!