Balassi Bálint a nagyhírű család zólyomi várában született, a nevezetes eseményt nagybátyja jegyezte fel a családi Bibliájukban, amit ma Esztergomban, a Főszékesegyházi Könyvtárban őriznek: „Lett Balassa Bálint 20. Octobris 9 órakor dél előtt szombat napon Zólyomban.” 

Utólag szúrták be a szövegbe az Esztergom 1594. évi sikertelen visszafoglalási kísérlete során történt sebesülésének és későbbi halálának említését. A bejegyzés több családtagról is tartalmaz adatokat, így Balassi János apjának, Jánosnak a születési és halálozási idejét egyaránt megörökíti, majd Bálint öccsének, az ugyancsak a törökkel vívott harcokban elesett Ferencnek a halálát, és bátyjával közös temetését írja le Hibbén.

Balassi Bálint édesanyja Sulyok Anna volt, akinek nővérei Dobó Istvánhoz (az egri várkapitány) és Bocskai Györgyhöz (a későbbi erdélyi fejedelem, Bocskai István apja) mentek feleségül. Tekintélyes a rokonság. Kilencéves korától lett tanítója és nevelője Bornemisza Péter, a Padovában, Wittenbergben, Bécsben iskolázott protestáns prédikátor, Szophoklész Élektrá-jának magyar fordítója, az Ördögi kísírtetek prédikációs kötet szerzője.

Balassit tizenegy évesen küldte apja Nürnbergbe német nyelvet tanulni és világot látni. Onnan visszatérve a Habsburg-ellenes összeesküvés miatt letartóztatott, majd a fogságból Lengyelországba szökött apja társaságában bujdosott: a költő Balassi Bálint első nyomtatásban megjelent munkája a Beteg lelkeknek való füves kertecske című kegyességi mű (1572), melyet „az ő szerelmes szüleinek háborúságokban való vigasztalására” készített – ahogyan a könyv címlapja írja. Időközben apja kegyelmet kapott, s az ifjú Balassi Bálint I. Miksa – vagy más forrás szerint Rudolf – magyar királlyá koronázásának ünnepségén juhásztáncot mutatott be a királyi udvar előtt: „Eltávolítva az asztalokat, a fiatal bajnokok, a jeles férfiúk serdülő ifjúsága táncba kezdett a palota nagytermében. Közöttük volt Balassi Bálint, az imént kegyelmet nyert János fia, aki oly tánccal nyerte el a pálmát, melyet a külföldiek közönségesen magyar táncnak mondanak, mi pedig a juhászok sajátos és külön táncának. A császár és a király és a többi fejedelmek nem kis gyönyörűséggel szemlélték.” – írta le a jelenetet Istvánffy Miklós történetíró.

1575-ben Erdélybe került: a Báthory István fejedelem ellen induló Bekes Gáspárhoz igyekezve esett fogságba, a fejedelem azonban nem ellenségként, hanem rokonként fogadta, majd a következő esztendőben Balassi a lengyel királlyá választott Báthory kíséretében tartózkodott Krakkóban. 

1577-ben meghalt Balassi János, s fia hazajött, hogy elfoglalja magyarországi örökségét. Az 1578-as évszámot foglalja versbe a Losonczi Anna nevére írt szerelmes költeménye, amelynek akrosztichonja adja ki Ungnad Kristóf feleségének nevét. Középiskolai tankönyvek is tényként kezelik a Balassi és Losonczy Anna közt szövődött szerelmi viszonyt – erre azonban csak a versekből, a költő „fikciós életrajzából” lehet következtetni, más dokumentummal ez alá nem támasztható, amint a Balassi-életrajzot elkészítő Kőszeghy Péter megállapítja.

Egy másik vers SUSANAM akrosztichonja talán Serédy Zsuzsanna nevét rejti. (A Júlia, Célia, Fulvia nevekkel jelzett szerelmeket nem lehet biztosan azonosítani.) Egy adat azonban biztos: Balassi 1584 karácsonyán vette feleségül unokatestvérét, a fiatal özvegy Dobó Katát, akinek kezével annak sárospataki várát is megszerezni igyekezett. A házasság ellenzői azonban azzal vádolták a fiatal párt, hogy Balassi mohamedánná lett, fiát pedig keresztség helyett körülmetéltette és Musztafának nevezte el. Hogy helyzetét rendezze a magyar királyi udvar előtt, pápai diszpenzációt kért az unokatestvérével kötött házasságára, s – talán érdekből – katolizált. A házasság azonban azzal ért véget, hogy a világi bíróság kimondta a válást, Balassi pedig kegyelmet kapott a királytól. Helyzete azonban nem rendeződött: tisztséget nem kapott, házassági reményei, hogy egy gazdag feleséggel együtt vagyonhoz jusson, semmivé foszlottak, s végül unokabátyjával szemben saját öröklött birtokait is elveszítette.

Balassi Bálint és öccse, Ferenc a török elleni tizenötéves háború (1591–1606) hadivállalkozásaiban vesztette életét: Ferenc a hatvani csatában, Bálint pedig Esztergom ostrománál. Balassi Bálint halálát a család familiárisa, az ugyancsak költő Rimay János írta le a két testvér emlékét dicsőítő Epicediumjában. Rimay előadásában Balassi Esztergom alá egy festett zászlóval érkezett, amelyen „hárfájával Dávid király vagyon térdén telepedve, öszvefogott s felemelt két kezeivel írva.” Az ószövetségi Dávid királyt a humanista irodalom az első lírai költőnek tekintette – s ugyanígy tekinti az első magyar költőnek a szakirodalom egy jelentős része Balassi Bálintot.