A közelmúltban másodszor rendezték meg – a januári első nagy sikerére való tekintettel – a vajdasági médiaszakemberek II. Újvidéki Anyanyelvi Akadémiáját.

Ezen bácskai, bánáti, szerémségi magyar tévés, rádiós és újságíró kollégák gyűltek össze két félnapra. Egyrészt azért, hogy a legújabb Kárpát-medencei magyar nyelvi, nyelvpolitikai, nyelvhasználati kérdésekről halljanak, másrészt, hogy fejlesszék beszédtechnikai, írástechnikai készségeiket is.  

A kurzus előadásait és gyakorlatait minden alkalommal az Anyanyelvápolók Szövetsége által felkért magyarországi szaktanárok tartják az RTV péterváradi központjában. A nyitó, másfél órás plenáris foglalkozást ezúttal is a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, Pomozi Péter tartotta. Interaktív elemekkel gazdagított előadása fő témái a következők voltak: mit és hogyan reagálhat a nyelvész és a média a 2021/22. évi szerbiai, romániai, szlovákiai népszámlálások eredményére, és mennyire tekinthetők hitelesnek az eredmények; milyenek a többnyelvű táblák, feliratok Finnországban, Felvidéken, Muravidéken és Erdélyben, hogyan viszonyuljunk az olyan új, vajdasági jelenségekhez, mint a nyílt táblarombolás és a Belgrádból erőszakolt egynyelvű, cirill táblák és feliratok ügye; hol a kényes egyensúly kattintásvadászat és médiaminőség között, mi engedhető meg a „kattintékonyság” érdekében, és mi nem.

Külön öröm, hogy ezen a kurzuson nagy számban, aktívan részt vesznek a vajdasági szórványmagyar területek pályakezdő fiataljai. Ők is tudják-érzik, hogy az igényes, szép beszéd, a világos és tetszetős stílus már önmagában jó ajánlólevele bármely szerkesztő-műsorvezető vagy épp újságíró kollégának. Kisebbségi, különösen szórványhelyzetben a szakmai minőség kiemelten fontos a nyelvi-kulturális megmaradás és gyarapodás szempontjából. S ezt a megmaradást aligha kívánhatnánk szentebb helyen, mint az első, XV. század eleji magyar bibliafordítások szülőföldjén.