A nyelvek közötti kapcsolat természetes velejárója, hogy hatnak egymásra. Történelmünk során nem csak mi vettünk át másoktól, de minden történelmi korban adtunk is a világnak kultúránkból, szavainkból egyaránt.

A sokszor több évszázados együttélés eredményeképpen minden környező nép nyelvében előfordulnak magyar szavak és kifejezések is. Az alábbiakban a rétes szavunk történetét és elterjedését járjuk körül.

A rétes típusú sütemény gazdag múlttal rendelkező, Közép-Európában rendkívül népszerű édesség, de nem magyar találmány. Ez a vékony, ropogós tésztájú, töltelékes sütemény hosszú utat járt be, mire elnyerte mai formáját és népszerűségét Közép-Európában. Története egészen az ókori Mezopotámiáig nyúlik vissza, ahol már a Kr. e. VIII. században készítettek vékony tésztarétegekből álló, mézzel és dióval töltött édességet¹.  Ez a korai változat a Selyemúton juthatott el Görögországba, majd Törökországba, ahol a baklava őseként tartják számon. 

Rendkívül népszerű lett a Habsburg Birodalom térségében, ahol mára az osztrák, magyar, cseh és más régiók egyaránt a sajátjuknak vallják. 

„(…) a parasztkonyha ünnepi tésztája. A legjobb minőségű búzalisztből, zsírral, tojással, sóval, vízzel gyúrt, jól kidolgozott tésztából készül, amelyet asztalon, kézzel, hártya vékonyra kinyújtanak. Tölteléke főként kása, túró, mák, helyenként káposzta, tarlórépa, a Sopron környéki németeknél fehér bab. A hosszú rúdba felcsavart rétest a századforduló körül még általában kerek  tepsiben sütötték. Csigavonalban összetekerve tették bele. (Innen az újévi réteshez kapcsolt bőségvarázsló magyarázat: a szerencse is befelé csavarodjék, mint a rétes.)” ² 

 A rétes mai formájában a XVI–XVII. században jelent meg Magyarországon, az Oszmán Birodalom terjeszkedésének köszönhetően. A magyar "rétes" szó, amely rétegeset jelent, Magyarországon a XVI. században bukkant fel, 1549-ben említik először. ³

Innen terjedhetett aztán tovább a Habsburg Birodalom területén, és vált népszerűvé Ausztriában, ahol a bécsi cukrászok variálták tovább a receptet. A német elnevezést vette át a legtöbb nyelv, változatai számos közép-európai nyelvben megtalálhatóak:

• németül: Strudel vagy Apfelstrudel (almás rétes) 
• csehül: štrúdl vagy jablečný závin (almás rétes) 
• szlovákul: štrúdľa vagy závin
• szlovénül: zavitek vagy štrudelj
• horvátul: štrudla vagy savijača
• lengyelül: strudeľ jabłkowy (almás rétes) 
• románul: strudel de mere (almás rétes) 
• ukránul: strudeľ 
• jiddisül: שטרודל (shtrudl) 

A magyar nyelvvel szorosabb kapcsolatban álló régiókban viszont előfordul a magyar rétes megnevezés is. Számos nyelvjárási gyűjtés, szótár tartalmazza a magyar szót, a vendéglátóhelyek menükártyáján ma is gyakran szerepel magyar rétesként, ami alátámasztja a sütemény regionális elterjedtségét és kulturális jelentőségét:

• szlovákul: "réteš" ⁴ 
• horvátul: "reteš" ⁵ 
• szhv. riteš ⁶ 
• szlovénül: "reteš" vagy "retaš" ⁵ 
• románul: "retesuri" ⁵.      "rtişe"⁷ 
• ukránul: ”réjtes” ⁸ 

Nagyünnepi vagy vasárnapi, sós vagy édes, gyümölcsös vagy káposztás – a rétes a közép-európai konyha egyik ikonikus képviselője. Gasztronómiai fesztiválokon, nemzetközi kiállításokon büszkén képviseli a térség kulináris örökségét. Története tehát nemcsak egy sütemény evolúcióját mutatja be, hanem a közép-európai kultúrák és gasztronómiai hagyományok összefonódását is tükrözi. A különböző nyelvekben használt elnevezései pedig jól példázzák, hogyan vált ez az édesség a régió közös kulturális örökségévé.