A XVIII. századi magyar művelődéstörténet egyik emblematikus tudósa volt Vályi András. Ő volt a magyar nyelv első tanára a pesti egyetemen, valamint az első módszertani munka szerzője. Nevéhez kötődik az első levelezőkönyv, valamint az első magyar nyelven megjelent, betűrendes helységnévtár megjelenése is.

1764-ben született Miskolcon, tanulmányait szülővárosában és Lőcsén végezte. Kiemelkedő nyelvismeretét a német egyetemekről hazakerült tanárainak is köszönhette. Anyanyelve mellett szlovákul, latinul, németül, franciául és olaszul is beszélt. 1784-ben a lőcsei iskolában kezdett tanítani. Itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, aki a kassai nemzeti iskola tanítójának, majd tanfelügyelőnek nevezte ki. A beiktatásra Kassán került sor, a beszédet Kazinczy tartotta. A beszéd magyarul és németül is megjelent, a magyar nyelvű cím a következő: Hivatalba vezető beszéd, melyet a kassai tudománybeli megye nemzeti visitátorailioz tartott Kassán december 20. 1789. Vályi ezt a feladatot is kiválóan teljesítette: „Tanfelügyelői tevékenységéért többször részesült királyi dicséretben, s Pethő Jakab helytartótanácsi referens, a budai gimnázium igazgatója, őt a legkiválóbb tanerők közé sorolta.” (Éder 1999: 88)

Kassai évei alatt írta meg A norma és a levélíró… (1789) című tanügyi művét, az első magyar levelezőkönyvet, amelyben kifejti a nemzeti iskolák feladatát, majd a levélírás szabályait ismerteti.

A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem először Budára, majd 1784-ben Pestre költözött. Ekkor a Pesti Királyi Tudományegyetem nevet viselte. A magyar nyelv és irodalom első egyetemi katedrájának megalapítására 1791. március 12-én került sor. A tanszék élére Vályi Andrást nevezték ki. Beiktatását a Hadi és Más Nevezetes Történetek adta hírül: „Amiről élesztő reménységet nyújtottunk vólt, hogy t.i. a’ Magyar Nyelvnek és a Stílusnak közönséges taníttatása minden órán el fog kezdődni a’ Pesti Universitásban: immár bé tellyesedett. E’ folyó hónapnak 7-dikén iktattatott bé, az e’ végre ki rendelt Tanító N. Vályi András Úr hivatalába, kinek hazafiúi tüzétől, s esmeretes szép tehettségeitől sokat várhatunk.” (Bécs, 1791. június 14.) Egyetemi székfoglalóját A magyar nyelvnek hathatósságáról mondott beszéd címmel tartotta meg. Pesti egyetemi tanári kinevezésével egyúttal tantervet is kellett készítenie a közép- és felsőoktatásban tanulók részére. A tervezet első változata elveszett, az arról írt bírálatok azonban megmaradtak. A második változatban már a Vályi által beépített bírálatok is olvashatók.

1792-ben jelent meg Fundamenta lingvam ungaricam practice docendi et discendi, cum tabella in hunc finem preparata című műve. A könyv német nyelven is napvilágot látott Grundlinien die ungarische Sprache praktisch zu lehren, und zu lernen: nebst einer hiezu, eingerichteten Hilfstabelle A cím magyarul Éder Zoltán (1999) fordításában: A magyar nyelv gyakorlati tanításának és tanulásának alapvonalai erre a célra készített táblázattal címmel. Ahogyan az Sági könyvészeti összefoglalójából (1922: 43, 71) is kiderül, mindkét kötet név nélkül jelent meg, s a kiadás helyét (Pest) és a nyomdát (Trattner Mátyás nyomdája) is csak a latin nyelvű változat tünteti fel.

A nyelvmesterben megjelenik többek között az a törekvés, hogy a magyar nyelv nehézségeiről szóló tévhiteket eloszlassa, éppen ezért zárja művét a következő megjegyzéssel: „Tehát a fő szabályok alapvonalainak e rövid kifejtéséből kiderül, hogy milyen egyszerű és könnyű a magyar nyelv […]”(Vályi 1792: 30).

A latin és a német nyelvű könyvek mellé Vályi egy-egy szöveggyűjteményt is készített: Introductio in linguam Ungaricam sive colloquia CLIX (1793) és A magyar nyelvnek könnyen és hasznosan lehető megtanulására vezető rövid ösvény, avagy sokféle gyakorlások példái a magyar könyvszerzők munkáiból (1793) címmel. Utóbbi 42 mese, 37 példázat, 12 állatokról szóló és 13 életmódra vonatkozó tanács és 7 vers segítségével tanította magyar nyelvre az akkori diákságot.

Honismereti műve, a háromkötetes Magyar Országnak Leírása (1796, 1799, 1799) az első magyar nyelvű helytörténeti betűrendes helységnévtár, amely a korabeli Magyarország településeit ismerteti. Elkészítésére többek között az 1792-es törvény is ösztönözte, erről főműve második kötetében így ír: „Az az Ország Törvénye is, melly a’ nemzeti nyelvnek terjesztésére nézve hozattatott, és a’ melly Törvény engemet e’ nagy munkának elkészítésére ismét felélesztett, méltó reménységet nyújtott nékem, hogy a’ Haza, a’ Törvény által meghatározott, ’s kihirdetett tzéllyát eszközlő munkámat nem fogja segedelem nélkűl elnézni” (Vályi 1799: o. n.).

Vályinak sajnos rövid élet, mindössze 37 esztendő jutott osztályrészül, de a néhány, ám annál termékenyebb alkotói éve alatt mindvégig kitartott legfőbb célja, a „nemzeti nyelven szóló közoktatás” (Kiss 1874: 19) megerősítése mellett. Hazája, a magyar tudomány és a magyar ifjúság sorsa iránti elhivatottsága ma is példaértékű.