Kit rejt az abasári kápolna sírja? 3. rész
Több alkalommal beszámoltunk már az abasári ásatások során a korai templomhoz csatlakozó kápolnában 2007-ben kibontott, majd 2024-ben azonosított személy sírjáról, az annak kapcsán felmerülő kérdésekről és értelmezési lehetőségekről. Egy lépéssel most ismét közelebb kerültünk történetének rekonstruálásához.
2025 végén megkezdődött a váz archeogenetikai és radiokarbon kormeghatározási vizsgálata, utóbbihoz a koponyából kiemelt egyik fog adott mintát. A vizsgálat a 95,4%-os valószínűségű értéken belül két eredményt hozott. Az egyik azt mutatta, hogy az illető 98%-os valószínűséggel 993–1040 között, míg a jóval alacsonyabb, 2%-os eshetőségű adat alapján 1107–1114 között halálozott el. Egyetlen mérést tekintve természetesen nem lenne szerencsés végső következtetéseket megfogalmazni, ezért feltétlenül kontrollvizsgálatra lesz majd szükség egy másik laborban.
Mivel a sírból a keltezéshez felhasználható tárgyi lelet nem került elő, ezért a monostor ásatási megfigyelései alapján kísérelhetjük meg relatív kronológiai helyzetét meghatározni. Dokumentálható volt, hogy a kápolnát a korai templom keleti feléhez építették hozzá, így az valamivel fiatalabb a templomnál.
Létezésének felső időhatárát pedig a templom átépítése jelenti, ekkor ugyanis annak keleti fala ráépült a kápolna nyugati végére, melyet ezt megelőzően elbontottak vagy addigra már megsemmisült.
A kápolnában feltárt sír mellett természettudományos kormeghatározás készült a 2024-ben publikált archeogenetikai vizsgálatok során is, ekkor „a szentélyben lévő összes sírnak a korát” vizsgálták, de csak „szórvány csontok voltak a 11. századból, osszáriumba összedobált csontok között”. A templom nyugati felében eltemetettek esetében is hasonló vizsgálatra lesz szükség a jövőben, annak meghatározása érdekében, hogy mikortól számolhatunk a templombelsőben temetkezésekkel. Ebben a kérdésében ugyanis megosztott a kutatás. Egyfelől, megtalálható annak gondolata, hogy „a templom belsejében a tatárjárásig csak egy sír volt, mégpedig a királysír”, ami „a templom közepén volt” (Makoldi Miklós). Másfelől néhány, a templom nyugati végén elhelyezkedő, már az Árpád-korban megásott temetkezés lehetősége is felmerült korábban (Buzás Gergely). Talán érdemes megemlíteni, hogy olyan sír, melynek keretét döntően lapjára fektetett kövekből vagy téglákból készítették, jelen ismereteink szerint csak a templom nyugati felén és a kápolnában, illetve annak környezetében ismert. Több közülük a nyugati rész említett korainak meghatározott temetkezéseinél volt megfigyelhető. Ezek nem vágtak korábbi sírokat, viszont három alkalommal is bolygatták vagy felülrétegezték őket későbbi sírgödrök megásása során, ami talán monostoron belüli korai helyzetükre is utalhat.
A templom és a kápolna alaprajza, periodizációja (Buzás Gergely munkája nyomán). A feltételezett uralkodói sír helye (●), a templom nyugati felének Árpád-korra keltezett sírjai (●) és a döntően lapjára fektetett kövekből vagy téglákból készült sírkeretek (○)
Az, hogy a kápolnában a 22–25 éves férfi csontjai anatómiai rendben feküdtek, kizárja, hogy jelentősen korábban végső nyugalomra helyezett, majd exhumált személy áthelyezett maradványai lennének. A csontok helyzete alapján joggal feltételezzük, hogy ez lehetett az eredeti nyughelye, az épületen belüli központi elhelyezkedése, azzal megegyező tájolása alapján pedig arra gondolhatunk, hogy a kápolnát eredetileg a sírhely befogadására építhették. Így jelenleg ennek a sírnak az esetében a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy itt egy olyan – épületen belül eltemetett – személy maradványai kerültek elő, aki talán valamikor a 11. század végén született, s a 12. század elején temették el, korábban, mint a templom szentélyében feltárt, s a genetikai vizsgálatot követően az Aba nemzetség tagjaival azonosított elhunytakat.
Nagyon fontos lesz tehát az archeogenetikai vizsgálat, hiszen amennyiben megállapítást nyerne, hogy az elhunyt is az Aba nemzetségbe tartozott, úgy az nagy valószínűséggel azt jelentené, hogy a nemzetség ma ismert, legkorábban élt tagjának csontváza került kibontásra 2007 nyarán. Aki – ha egy kontrollmérés megerősíti majd a kormeghatározás jelenlegi adatát – talán csak 6–8 évtizeddel követte Aba Sámuel korát.
A korábbi híradások, az archeogenetikai vizsgálat publikációja és a sírral foglalkozó legújabb tanulmány is elérhető az MKI honlapján:
https://www.cell.com/iscience/fulltext/S2589-0042(24)02117-5