A Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontja és a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület közös szervezésében 2026. március 17-én és 24-én kétnapos szakmai konferenciára került sor, amely a településtörténet-írás módszertani megújításának kérdéseit állította a középpontba. A „Hely/történet” című tanácskozás a helyben végzett értékmentő munka és a professzionális kutatás területeit összekapcsolva adott átfogó képet a helytörténeti kutatás jelenéről és jövőjéről.

A konferenciasorozat első napján a résztvevőket Dr. Szuromi Rita, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa és a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület elnöke köszöntötte, a tanácskozás második napját pedig Dr. Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója nyitotta meg a Honismeret napján.

Az eseménysorozat mindkét alkalmának előadásai széles időbeli és tematikai ívet rajzoltak ki az itt elhangzott előadások olyan témakörök köré csoportosultak, amelyek a középkori források felhasználási lehetőségeitől kezdve az első és a második világháború kutathatósági lehetőségein és társadalmi hatásain át egészen a helytörténeti kutatások eredményeinek projekt szintű bemutatásáig és a helytörténetírás napjaink identitásmegőrző szerepéig terjedtek.

Mindkét napon kiemelt figyelmet kaptak azok az előadások, amelyek az identitás megőrzésére, a helyben még meglévő értékek megmentésére/megmenthetőségére, valamint a helyi, a térségi, illetve a magyarság egészére kiterjedő közösség- és identitásmegtartó szerepére irányultak. 

Különös érdeklődésben részesültek azok a prezentációk is, amelyek a lokális, a térségi, és a regionális értékmentő, közösség- és identitásmegőrző közösségek szerepére irányultak, és amelyek ezen célkitűzések gyakorlati megvalósítási módjait és lehetőségeit mutatták fel. 

A tanácskozás egyúttal alkalmat biztosított a különböző érték-, közösség- és identitásmegőrző/építő közösségek találkozására a kutatókkal, felhívva a figyelmet egymás aspektusaira. 

Az eseményen bemutatásra kerültek továbbá olyan, digitalizált forrásokon nyugvó adatbázisok és felhasználási lehetőségeik, amelyek a helytörténettel és a honismerettel foglalkozók munkáját segítik. 

A konferencia első napjának nyitóelőadását Dr. Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója tartotta, aki elmondta, hogy a helytörténet megszületésétől fogva számos szerepet tölt be, számos feladatot lát el, és ezek a feladatok az idő előrehaladtával csak sokasodnak. Előadásában, középkorkutatóként rámutatott arra, hogy a hagyományos felfogástól eltérően hogyan, mire, és milyen megközelítésben érdemes a középkori forrásokra tekinteni a helytörténetírás vonatkozásában.

A nyitóelőadást követően Dr. Szabó Róbert, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának egyetemi adjunktusa „A tanár nem csak tanít” – Erdélyből menekült középiskolai tanárok társadalmi és kulturális integrációja magyarországi településeken (1916–1918) című előadása következett, amelyben a kutató az 1916-os erdélyi menekültkatasztrófa értelmiségi áldozatainak integrációját vizsgálta. Az előadás arra fókuszált, hogy miként váltak a középiskolai tanárként Magyarországra menekülő személyek a befogadó település értelmiségi és közéleti életének részévé, és kulturális közvetítőként hogyan befolyásolták a helyi közösség identitását, valamint a kollektív trauma feldolgozását. 

Hedrich László tanár, A II. világháború és a hadifogság emlékezettörténetének vizsgálata Száron – különböző források tükrében című prezentációjában Szár község készülő hadifogoly- és veszteséglistájának példáján keresztül azt mutatta be, hogyan használható fel egy ilyen munkához az oral history és az egodokumentum, s hogy hol vannak a lokális emlékezetben azok az „emlékezethelyek”, amelyek a háború, a kollektív és az egyéni sorsok vonatkozásában valamilyen oknál fogva fehér foltokat eredményeznek az emlékezetben. 

Kiszely–Tóth Anett okleveles építészettörténész, kulturális örökség- és műemlékvédelmi szakember, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának abszolvált doktorandusza A kastély- és kúriaépítészet településtörténeti értelmezési lehetőségei című előadásában arról beszélt, hogy a főúri és köznemesi rezidenciák, a kastélyok és kúriák nemcsak egy-egy település szerkezetének formálásában voltak meghatározók, hanem a helyi társadalom működésének hosszú távú alakításában is, ezért a kastély- és kúriaépítészet kutatása hozzájárul a helyi elit komplex történeti szerepének megértéséhez is. 

Kürti Péter kutató tanár, a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület tagja Katonatelepülések urbanizációja és társadalmi összetétele a források tükrében. A méneskar tevékenységének hatása egyes településekre című előadásában azt mutatta be, hogyan változtatta meg a katonai lótenyésztés országos bázisállomásai, Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér és más ménesgazdasági települések szerkezetét és mindennapi életét a méneskar és a tisztikar jelenléte, s hogy e részben településtörténeti kutatás milyen forrásbázisra épül.

Dr. Darnai Zsolt, a Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely történésze A regionális és helytörténeti kutatások eredményei a Csallóközben című prezentációjában bemutatta a Csallóköz kutatásában az elmúlt évtizedekben a különböző szakterületeken (pl. régiókutatás, néprajz) a múzeum- és levéltárpedagógiában tevékenykedő szakemberek által elért eredményeket, felhívva a figyelmet az ismeretátadás hatékonyságának szükségességére, valamint arra, hogy az adat–ismeret–érték minőségi átalakulását elősegítő munkafolyamat jövőbe mutató szándéka nem más, mint az, hogy a múltban rögzített adat közösségi ismeretté alakulva helyi és regionális értékké emelkedjen. Darnai Zsolt megállapítása szerint a települési jellegzetességek feltárása, azok iskolai és múzeumi megjelenítése, a szülőföld cselekvő felfedezése ugyanis hozzásegíthet a helyi–regionális értékek, tágabban nemzeti kultúránk és hagyományaink megbecsüléséhez, az egyéni, illetve a közösségi identitás és a lokálpatriotizmus erősítéséhez. 

Dr. Pál Helén, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontjának tudományos munkatársa Nyelvjáráskutatás és településtörténet címet viselő előadásában arról beszélt, hogy a nyelvjárásszigetek vizsgálata hogyan alkalmazható a helytörténetkutatásban. A kutató szerint kimutatható ugyanis, hogy a kényszerűen vándorló vagy a szándékosan elköltöztetett népcsoportok új lakóhelyükön sokáig megtartják nyelvjárásukat, ezért a nyelvi adatok településtörténeti információkkal is szolgálhatnak. Különösen akkor igaz ez, ha nem állnak rendelkezésre történeti források egy adott település népességének származására vonatkozóan, és már a népi emlékezet sem tartja számon az odaköltözők eredetét. 

Babucs Zoltán, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője A második világháború helye a településtörténetekben című előadásában ismertette azokat az adatbázisokat és forrástípusokat, amelyek elengedhetetlenek a második világháború hőseinek feltérképezése tekintetében. Babucs emlékeztetett arra, hogy minden helység megemlékezik ma is második világháborús halottjairól, emléküket az egyes települések nem engedik el, s hogy van még tennivaló a veszteséglisták véglegesítése érdekében. 

Varga Kamill, a gyöngyösi kolostor ferences szerzetese, egykori hajtapusztai lakos Hajtapuszta: egy tanyavilág emlékezete című előadásában arról adott számot, hogy miként állítható össze ma egy, a Hajta-mocsár és a Hajta-folyás világát feldolgozó monográfia, és hogyan építhető erre ma egy, az öntudatát megőrző közösség. 

Dr. Bozó László amatőr helytörténész a Trianon előtti sírkövek felmérésének és digitalizálásának jelentősége a Bánság és a Csanádi-hát településeinek kulturális értékmentésében című előadásában azon véleményének adott hangot, hogy a mai temetőkben található régi sírkövek védelme jelenleg nem megoldott a Kárpát-medencében, és ezek védelmének az egyetlen módja meglátása szerint ma az, ha a téma iránt elkötelezett helytörténészek, kutatók, civilek kezdeményezik egy-egy temető helyi védetté nyilvánítását, illetve ők maguk végzik el a szükséges állagmegóvási tevékenyégeket. Bozó László illusztrálta azt a határokon is átnyúló civil szerveződésű tevékenységet, amelynek köszönhetően ő és társai több magyar temetőben számos történelmi jelentőségű sírkövet mentettek meg a pusztulástól. 

Sipos Attila könyvtáros, kulturális tanácsnok, a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület elnökhelyettese ÉN –TE és MI… Helytörténet kutatás-írás a digitális korban. Források, korlátok és lehetőségek című előadásában azt illusztrálta, hogy a (hely)történeti kutatások során előkerülő források, különösen a képiek gyakran roncsolódottak, amelyeknek az értelmezésében segíthet a mesterséges intelligencia, ugyanakkor meg kell vonnunk azt a határt, amikor ez a segítség már a forráshamisításba csap át. 

A konferencia második napján a megnyitót követően Kovács Eszter Katalin, a MNL Vas Vármegyei Levéltárának főlevéltárosa annak az immáron egy évtizedes, a kollaboratív etnográfia módszerére építő gyűjtő-, illetve digitalizálási munkákat is magában foglaló projektnek az eredményeit és jövőbeni terveit ismertette, amely a vasi megyeszékhelyhez az elmúlt évszázadban csatolt településeken folyik. 

Fleisz János egyetemi tanár, a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke előadásában elmondta, hogy a Partium a történelem során folyamatosan képlékeny területnek számított, s jóllehet ma a jelenleg Románia területéhez tartozó Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyék – mintegy 22 000 km2-re tehető, Románia jelenlegi összterületének 9,23 %-át adó – területét értjük alatta, ez nem felel meg annak a kulturális egységnek, amely a Partiumot valójában jelenti. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a Partium manapság közhasználatú kifejezésé vált, hivatalos formában nem létezik, pedig a Székelyföld után csak itt található még Romániában tömbben élő magyar közösség, amely nemcsak földrajzilag, hanem társadalmi és kulturális szempontból is közvetítő szerepet játszik a magyarországi és erdélyi részek között. A terület kutatásában és identitásmegtartásában tehát jelentős szerepet játszik a régiótörténet-írás. 

Ezt követően Tayler Nicholas Paul, a Debreceni Tudományegyetem doktorandusza és a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület tagja beszélt az Egri-völgyúgynevezett latinusairól, hangsúlyozva, hogy a középkori magyar oklevelekben a latinus megjelölés különböző újlatin dialektusokat beszélő személyeket jelöl, akik nem egyetlen, homogén migrációs hullámban érkeztek a Középkori Magyar Királyság területére, az általuk használt személynevek és a hozzájuk köthető templomok patrocíniumai mégis körvonalazhatják származásuk helyét. 

Dr. Bíró Csilla, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa azt vizsgálta, hogy a piarista rend – elsősorban sajátos nevelési eszmerendszerének közvetítésén keresztül – milyen szerepet játszott Vác arculatának formálásában, miként kapcsolódott össze a piarista pedagógiai gondolkodás, a nyelvi műveltség és a városi nyilvánosság gyakorlata, s mindez hogyan járult hozzá Vác hosszú távú művelődési és mentalitástörténeti sajátosságainak kialakulásához. 

A délelőtti blokkot követően Selmeczi Péter, az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza „Egy egész nemzedék került fakeresztek alá” – az első világháború emberveszteségének forrásai a helytörténetírás szemszögéből című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a történet- és a helytörténetírásban a Nagy Háború „öröksége” ma is elsősorban a frontokon harcoló, illetve az ott hősi halált halt katonák sorsának feltárására fókuszál, ahogyan a közösségi emlékezet is – a köztéri emlékműveken keresztül – az ő alakjukat „kanonizálta” a közösségi gyász és a hőskultusz jegyében. Az „otthonmaradottak” életének, a hátországban folyó mindennapoknak a rekonstruálása azonban – jóllehet e tekintetben az utóbbi időben némi változás tapasztalható – kevésbé kapott hangsúlyt. Selmeczi – egy-egy példán keresztül illusztrálva – arra is felhívta a figyelmet, hogy első világháborús hősi halottaink, és általában véve személyi veszteségeink számbavétele valójában még nagyságrendileg sem teljes, és ennek feltárásához további irategyüttesek – mint az egyházi holttányilvánítási perek iratai vagy a hadigondozással összefüggő dokumentumok – feldolgozása szükséges. 

Ezt követően Dr. Vinkler Bálint történész, a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület tagja A Kis-kárpáti borvidék borai Krakkóban (1586-1605) című előadásában egy, a magyar borkereskedelem újkortörténetébe kalauzoló kutatás érdekességeibe vezette be a hallgatóságot. Mint elmondta, a mohácsi vészt megelőzően a szerémi borvidék volt Európa-szerte ismert, csak ezután fejlődött és értékelődött fel igazán a ma Sopron környékinek, illetve Tokalj-hegyaljainak nevezett borvidék, amelyek az igények következtében (Közép-)Európa jelentős beszállítóivá váltak. Vinkler jelenlegi előadásában elsősorban a Kis-kárpáti borvidékkel kapcsolatos krakkói levéltárakban folytatott kutatásait ismertette, jelezve, hogy kutatásai tágabbak, és unikális jelentőséggel bírnak mind a hazai borkereskedelem történetével, mind a nevezett régiók gazdaságtörténetével kapcsolatban.

A következő előadó, Wächter Patrik Pál, a MNL Vas Vármegyei Levéltárának levéltárosa Atrocitások nyomai Vas vármegye közigazgatási iratanyagában című, elgondolkodtató fejtegetésében annak adott hangot, hogy miképpen jelennek meg a levéltári anyagban a családi elbeszélések alapján ismert vagy elhallgatott, az 1944-45-ös front átvonulása kapcsán a lakosság, különösen a nők által átélt atrocitások (rombolások, gyilkosságok, erőszak) a levéltári anyagban, mi és hogyan maradt fenn a lakosági és a hatósági panaszokból, bejelentésekből, és hogy ezeknek mi volt a következménye. Wächter azt az igen fontos dilemmát is ismertette, hogy bár az atrocitásokat megélt személyek problémája a korszak feldolgozása tekintetében elkerülhetetlen, hogyan oldható meg egyes személyek, családok, közösségek történetének feltárása és nyilvánosságra hozása napjaink megbélyegzése nélkül.

A Nemzeti Művelődési Intézet munkatársai, Ponyi László és Kuglics Gábor A polgári kori civil szervezetek digitális forrásainak alkalmazása Püspökmolnári példáján keresztül című közös előadása röviden ismertette előbb azt a négy évig tartó szisztematikus kutatómunkát, amelyet a Nemzeti Művelődési Intézet a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve folytatott a két világháború közötti civil szervezetek jellemző sajátosságainak, mennyiségi és minőségi mutatóinak feldolgozása tekintetében, külön üdvözölve, hogy a Honismeret napján tarthatják meg előadásukat. Kuglics Gábor ezután Püspökmolnári példáján keresztül bemutatta azt, hogy hogyan érhető el, és mire használható fel a két világháború közötti civil szervezetek adatbázisa. 

Földváry Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza és a Hegyvidék Helytörténeti Gyűjtemény vezetője a digitális helytörténeti séták lehetőségeit, tanulságait és jövőjét ismertette. A kutató prezentálta, hogy egy, a 19. században még dűlőútként, ugyanakkor napjainkban már jelentős főútvonalként számon tartott utca felfejlődését, jelentős objektumait hogyan lehet virtuálisan megjeleníteni a mai érdeklődő számára úgy, hogy az a jelenlegi utcaképen nem változtat. A kutató azt is ismertette, hogy ezekre a helytörténeti jellegű feltárásokra és virtuális módon történő bemutatásokra Budapest jelenlegi kerületeiben másol is igény van, így további projektek kidolgozása és megvalósítása is várható. 

Dr. Komjáti Zoltán Igor, a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület tagja Az 1710-es és 1720-as évek állami és vármegyei adóztatása a Hont vármegyei Koháry-birtokok példáján című előadásában azt ismertette a kora újkori adóztatási rendszerek működésén keresztül, hogy milyen források használhatók fel a helytörténészek száméra az újkori adóztatási rendszereket illetően. 

A „Hely/történet” konferencia ezzel nemcsak a módszertani megújulás szükségességére hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a településtörténet kulcsszerepet játszik a magyar múlt sokrétegű, árnyalt megértésében.

A konferenciáról készült teljes lejátszási lista megtekinthető itt.