Szokták mondani, hogy a könyveknek megvan a maguk története, azonban a jelen ismertetés is mutatja, hogy csak annak lehet és lesz meg a története, amire vigyázunk.

A magyarság XX. századi történelme (amely nemcsak történet, sztori, hanem rögzült valóság az epigenetikus szféráinkban) azonban inkább a törések, el- és megakadások, szétszórattatások sorozata. Sokszor az az érzésünk, hogy már csak a leletmentés lehet a feladatunk, mindazok számbavétele, amiket nem pusztított el a viharos XX. század. A múlt század arra is megtanított bennünket, hogy az idő, a változások mértéke már-már követhetetlenül felgyorsult, s talán ezért is van az, hogy történelmi korok minőségét nem érzékeljük abban a pillanatban, amikor megéljük, és mivel kóválygunk az egyetemes gyorsulásban, egyszerűen elfelejtkezünk dolgokról.

Így porladt majdnem el egy kassai lakótelepi pincében a „székelyudvarhelyi kollégiumi tanár”, Haáz Rezső akvarellje.

Az akvarell előkerülése tipikus közép-európai történet…

A teljes tanulmány a Székelyföld folyóiratban olvasható: Hoppál Bulcsú: Egy „székelyudvarhelyi kollégiumi tanár”, Haáz Rezső újonnan fellelt akvarellje. Székelyföld, 27. évf. (2023) 9. sz.