Ha bárkit megkérünk, hogy sorolja fel a magyar helyesírás legproblémásabb területeit, biztos, hogy nagyon hamar megemlíti a földrajzi neveket. Annak ellenére, hogy ennek a területnek a helyesírása nagyon logikus, tényleg kifejezetten nehéznek számít. 

Ahhoz, hogy egy földrajzi nevet le tudjunk helyesen írni, először is azonosítanunk kell a földrajzi helyet, természeti jelenséget, és ez nyelven és helyesíráson kívüli tudást igényel. Elvárható, hogy minimális általános műveltséggel is felismerjük, hogy a Duna vagy a Balaton földrajzi név, még az is nyilvánvaló, hogy magabiztosan rájöjjünk, hogy a Velencei-tó is földrajzi név. Elbizonytalanodhatunk viszont akkor, ha például döntenünk kell, hogy melyik a helyes alak: a Fertő, a Fertő-tó, a Fertő tó vagy esetleg a Fertőtó? (A hivatalos neve Fertő, de a Fertő tó alak is helyes.) Továbbá: földrajzi név-e a Duna mente, a Kemenesalja, a Palócföld? És miért lehet Dunán túl és Dunántúl? (A Duna mente nem földrajzi név, a Kemenesalja és a Palócföld pedig tájegység, a Dunántúl szintén tájegység, de lehet egyszerű névutós szerkezet is.)

Újabb nehézséget okoz a földrajzi nevek melléknévi formájának leírása: Arany-pataki vagy arany-pataki, Velencei-tavi vagy velencei-tavi, János-hegyi vagy jános-hegyi? (Helyes alakok: arany-pataki, velencei-tavi, János-hegyi.)

Sokak talán azt tudják a legnehezebben megérteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a Margit-szigetet hol így, kötőjellel, hol pedig Margitsziget alakban, egybeírva látjuk. Hasonló ehhez a Gellért-hegy/Gellérthegy, János-hegy/Jánoshegy stb. is.

Ez eddig kaotikusnak tűnik. A rendcsinálást kezdjük a besorolással. A hétköznapi írásgyakorlatban egy kalap alá szoktuk venni helyesírási szempontból az alábbi területeket:

- a természetföldrajzi neveket, 

- az ország-, országrész-, tájegység- és településrészneveket,

- a közterületek és közigazgatási egységek nevét,

- az országnévként álló államforma-megnevezéseket.

A magyar helyesírás végsőkig ragaszkodik az értelemtükröztetéshez, tehát ahhoz, hogy egy leírott szóalaknak akár a szövegkörnyezet, a kommunikációs kontextus nélkül is felismerhető legyen a pontos jelentése. A fent felsorolt négy témakörbe tartozó kifejezések helyesírása eltér egymástól. Nyilván azért, hogy ha le vannak írva, felismerjük, hogy pontosan mit jelentenek. Ám az összefüggés fordítva is igaz: ahhoz, hogy helyesen le tudjuk írni, hogy az értelemtükröztetést biztosítani tudjuk, először föl kell ismernünk, hogy az aktuális szóalak pontosan mit is jelent. És ez mindig nyelven kívüli tudást igényel. Ráadásul a fent felsorolt témaköri kategóriák helyesírása különböző.

A természetföldrajzi nevek valamilyen földrajzi, természeti jelenséget neveznek meg. Lehetnek egytagúak (pl. Duna, Tisza, Balaton) vagy többtagúak, és ha többtagúak, akkor az előtag jellemzően a földrajzi, természeti jelenség neve, az utótag pedig a földrajzi, természeti jelenség típusának köznévi megnevezése (tó, patak, völgy, hegység, középhegység, völgy, dombság stb.), a két tag között mindig kötőjel van (Margit-sziget, János-hegy, Velencei-tó, Dunántúli-középhegység, Arany-patak). Kialakulhatnak ennél látszólag bonyolultabb alakok is, de ezek csak látszólag bonyolultabbak, hisz vagy egy újabb tulajdonnévi értékű előtagot (Rohonci-Arany-patak), vagy pedig egy újabb földrajzi köznévi utótagot kapnak (Arany-patak-völgy). A nehézség csak abban áll, hogy felismerjük, hogy valami földrajzi név – és nem más, földrajzi vonatkozású név –, és tudnunk kell a pontos formáját is. Lásd például a fent említett Fertő példát (tehát ha azt írjuk le, hogy Fertő tó, akkor a tó utótagot külön írjuk, nem kötőjellel, hisz csak értelmező célzattal írtuk le, és nem a földrajzi név része).

Külön részszabály vonatkozik a melléknévi alak helyesírására. Az egytagú földrajzi nevek melléknévi alakjának írásmódja nem okozhat problémát, hisz az egytagú tulajdonnevekhez hasonlóan a melléknévképzőt egybe írjuk vele, és kisbetűs lesz a szó: Tisza – tiszai, Duna – dunai, Balaton – balatoni. A többtagú – tehát kötőjeles – földrajzi nevek utótagjával szintén egybe írjuk a melléknévképzőt, viszont a tulajdonnévi eredetű előtagot meghagyjuk nagybetűvel (János-hegyi, Margit-szigeti), a köznévi eredetű előtagot viszont kisbetűsre változtatjuk (arany-pataki, sváb-hegyi). Ezeknek a részletszabályoknak a betartása egyértelműen nyelven és helyesíráson kívüli tudást igényel, másképp fogalmazva: hiába tudja valaki a földrajzi nevek helyesírási szabályait, ha nem tudja, hogy az Arany-patak nem Arany Jánosról van elnevezve, vagy ha nem tudja, hogy a Fertő nevében (a Balatonhoz hasonlóan) hivatalosan nincs benne a tó.

Most pedig keressünk választ arra a kérdésre, hogy miért lehet a Margit-szigetet, a János-hegyet kétféleképpen leírni. Ennek az az oka, hogy mindkettő lehet földrajzi név is (hisz ez tényleg sziget vagy hegy), valamint városrésznév is (hisz ez a két földrajzi, természeti jelenség valóban Budapest egy-egy része). A településrészek nevét (az országrészek, tájegységek nevéhez hasonlóan) egybe kell írni. Ám itt is felmerül a nyelven kívüli tudás igénye: aki nem tudja, hogy a Margit-sziget Budapest egyik városrésze is, az nem tudja minden esetben helyesen leírni ezt a nevet. Az a kérdés is felvetődik, hogy mi szükség erre a kétféle írásmódra, hisz a szövegkörnyezet úgyis mindig eldönti, pontosan miről is van szó, ráadásul igen ritkán fordul elő, hogy tényleg jelentősége lenne, hogy a Margit-sziget az adott szövegkörnyezetben városrész vagy földrajzi név-e. Az viszont tagadhatatlanul közérdek, hogy a települések részeinek nevét egységesen írjuk. Ez az egységes írásmód pedig a helyesírási szabályzat és az íráshagyomány miatt az egybeírás.

A tágabb témakörhöz tartozik még a közterületek és az országnévként használatos államformanevek helyesírása. Ezek viszonylag közismertek. A közterületek nevében külön és tulajdonnévként nagybetűvel írjuk az előtagot és külön, kisbetűvel a közterület jellegét leíró utótagot (Pest vármegye, Eötvös utca, Margit híd stb.). Itt talán csak az okozhat nehézséget, hogy a Margit híd miért külön van írva, a Duna-híd miért kötőjellel. A válasz egyszerű: a Margit híd közterület, a Duna-híd nem, ez csak egy tulajdonnévi előtagú szóösszetétel.

Az államformanevek is elég közismertek, hisz a Francia Köztársaság, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok, a San Marino Köztársaság többtagú tulajdonnévként, az intézménynevekhez hasonlóan írandó. Itt a melléknévi alak írása okozhat nehézséget: közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk a melléknévképzőt, és a tulajdonnévi eredetű alakok maradnak nagybetűvel, míg a köznévi eredetűek kisbetűsek lesznek: francia köztársasági, egyesült királysági, amerikai egyesült államokbeli, San Marino köztársasági.