1896-ban úgy határozott az akkori országgyűlés, hogy a millennium tiszteletére fenséges emlékművet állíttat Budapesten, valamint hét szimbolikus helyen az országon belül. A hét vidéki helyszín közül ma már öt kívül van Magyarország határain, az emlékműveket pedig a legtöbb esetben nem kímélte a történelem.

Ma 99 éve annak, hogy Munkácson a cseh hatalom eltávolíttatta a magyarok legendás madarát. 1924. december 17-én délután három körül a szobrot lefűrészelték a talapzatáról, a turulnak csak a karmai maradtak a helyükön egy ideig. Érdekes, hogy 2022-ben szintén a kardot markoló karmok maradtak, amikor másodszor is „elűzték” a munkácsi vár madarát. Az eredeti szobrot csak évekkel később, 1945-ben semmisítették meg, amikor a szovjetek ötágú csillagokat önttettek belőle. Addig ott állt Munkácson, a várudvar egyik szegletében.

A szobor néhány elemét a helyi magyar közösség elrejtette, így a később az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Pákh családhoz kerültek a híres karmok. A milliárdos műgyűjtő évtizedekkel később elmondta, hogy édesapja － aki megélte a századik születésnapját, s a szobor sorsát igen a szívén viselte évtizedeken keresztül － élete alkonyán egyszer azt álmodta, hogy a munkácsi vár bástyájára visszaszállt a turul.

Fia megvalósította apja álmát. 1988. március 6-án egy teherszállító helikopterrel szállították a várbástyára az eredeti szobornál nagyobb, közel egytonnás, hat méter fesztávolságú bronzszobrot. A család ajándékul szánta a szülővárosnak, illetve a Kárpát-medencében élő magyaroknak. Bár már akkor sokan felemelték a hangjukat a „magyar állami jelkép” ellen, csak hosszas tárgyalások útján sikerült meggyőzni a hangoskodókat, hogy a turul nem csupán a magyarság jelképe, hanem a vidék összes népének történelméhez tartozik. Végül a városvezetés rábólintott, s a szobor percek alatt visszakerült eredeti helyére. Szó szerint visszaszállt.

Több mint nyolcvan év múltán azonban ennek a szobornak is mennie kellett. A hivatalos tájékoztatás szerint a légiriadó miatt zárt körben, egy óvóhelyen tartották meg a városi vezetés gyűlését, megszerezték a szükséges számú ukrán képviselő aláírását, így megszületett a határozat, amelyet azon nyomban végre is hajtottak. Az eseményről a világ az interneten megjelent fénykép alapján értesült, amelyen csak a karmok látszanak, amint Rákóczi kardját markolják. Azt a kardot, amelyet a legenda szerint csata közben a labancok kivertek a fejedelem kezéből, s a turul vitte vissza csőrében az uralkodónak, aki ezután folytathatta a viaskodást a támadóival. A kardot szorító karmok ma a kitartást, a megmaradásért folytatott küzdelmet jelképezik Kárpátalján.

S mi lett a sorsa a többi emlékműnek? A dévényi és a cenki szobor Árpád vezért ábrázolta karddal és pajzzsal a kezében. Az egyik a nyugati, a másik a keleti határ védelmét jelképezte. Az északi és a déli határ védelmét a turulmadár testesítette meg. Egyik szobrot a munkácsi várba, a másikat pedig a Nándorfehérvár melletti Zimonyba helyezték, ahol Hunyadi Jánost érte a halál. A pusztaszeri emlékmű Árpád nagyfejedelmet ábrázolja a törvényhozó székben, a pannonhalmi emlékműnél pedig Hadrianus császár római síremléke szolgált mintául. 

A Zobor-hegyi obeliszk négy oldalán egy-egy leeresztett szárnyú turul őrködött. A Nyitra melletti Zobor-hegyre azért esett a választás, mert Anonymus gesztája alapján Huba, Szovárd és Kadocsa vezérek itt vívtak csatát, s a végén a legyőzött Zobort ezen a hegyen akasztották fel. Az emlékművet 1921. február 9-én cseh legionáriusok döntötték le, ma már csak a talapzata látható. A szoborcsoportot feldarabolták, összetörték. 2015-ben az egyik madár még megmaradt darabjait összeillesztették és az alsóbodoki szakközépiskola udvarán állították fel újra. Ez a magániskola ma az utolsó magyar tannyelvű iskola a Zoboralján. 

A Morva vizének a Dunába torkollásánál emelkedő dévényi várhegyen 1896. október 18-án avattak emlékművet ünnepélyes keretek között. Másfél évtized múlva azonban Dévénynél cseh legionáriusok törtek be, és 1921. január 12-én ledöntötték az oszlopot porig rombolva az emlékművet. Pannonhalmán nem szoboralakos emlékoszlop állít emléket, hanem az egykor itt álló Kálvária-templom helyén álló épület, amely ráadásul a kerek évfordulóra nem is készült el － 1896 augusztusában csak az alapkövét helyezték el ünnepélyesen, és a többinél egy évvel később, 1897-ben avatták fel. Az emlékmű teljes befejezése több mint harminc évig tartott.

A zimonyi várhegyen Hungária ülőalakos szobra emelkedett emlékül. Zimony a Monarchiában önálló város volt Szerém vármegyében, ma Belgrád egyik városrésze a Duna és a Száva összefolyásánál. Nándorfehérvár védelmében 1456 júliusában ezen a területen zajlott a középkori Európa egyik legjelentősebb csatája, amely végül július 22-én Hunyadi János és a magyar sereg diadalával zárult. Az építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidéket, akárcsak a párjaként tisztelt munkácsi turul. Az idők folyamán többször kárt tettek benne, szerb fiatalok 1924-ben leverték és összetörték a szobrokat és feliratokat, mára az üres címerpajzs fölött a Szent Korona sziluettje maradt jól kivehető.

A brassói Cenk hegyen emelt millenniumi emlékmű Árpádot ábrázolta, és vélhetően szervezett merénylet áldozata lett. A szoboralak fejét azonban sikerült megmenteni. A helyi magyar evangélikus egyház őrzi, amely maga két és félezer tagjával ma a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház legnagyobb magyar ajkú gyülekezete.

A hét emlékmű közül az ópusztaszeri az egyetlen, amely eredeti szépségében fennmaradt, s ma felújított állapotában csodálhatjuk. A távolba tekintő Árpád vezért szablyával a kezében, ülő helyzetben láthatjuk azon a helyen, ahol a hagyomány szerint az első szert (országgyűlést) tartotta.