A Magyarságkutató Intézet sajátos hangszerbemutató előadói estjén a magyar pásztorkultúra egyik legértékesebb, ugyanakkor kevéssé ismert öröksége került a középpontba. A Magyar pásztorok zenei öröksége című rendezvény előadói Agócs Gergely néprajzkutató és népzenész, valamint Nagy Gábor néprajzkutató, a Magyarságkutató Intézet Néprajzi Kutatóközpontjának munkatársai voltak. 

A vendégeket M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy az újonnan létrejött Néprajzi Kutatóközpont egyik fontos kutatási feladata a magyar népi hangszerek eredetének, valamint keleti kapcsolatainak feltárása. A két kutató által végzett munka olyan hiánypótló vállalkozás, amely a magyar népzenei hagyomány mélyebb megismeréséhez járul hozzá. 

Az est során Agócs Gergely átfogó képet adott a magyar hangszeres népzene világáról, különös hangsúlyt helyezve a pásztorok által használt hangszerekre. Bemutatta, hogy a pásztorkultúra hangszeres öröksége miként kapcsolódik a különböző magyar népzenei dialektusterületekhez, és hogyan őriztek meg a pásztorok olyan zenei hagyományokat, amelyek egyes tájegységek kulturális arculatának meghatározó elemei lettek. 

A közönség eredeti hangszereken hallhatta megszólalni a hosszúfurulyát, a rövidfurulyát, a dudát, a klarinétot, a tárogatót, valamint az erdélyi és moldvai pásztorhangszerek különböző változatait. Az előadók nem csupán a hangszerek hangzásvilágát mutatták be, hanem azok történeti hátteréről, készítésük módjáról és földrajzi elterjedéséről is részletesen beszéltek. 

Különösen nagy érdeklődés övezte a magyar duda bemutatását, amelynek szerkezeti sajátosságai európai összehasonlításban is egyedülállóak. Az előadók rámutattak arra, hogy a magyar dudahagyomány gyökerei egészen az avar korig vezethetők vissza, miközben hangsúlyozták a hangszer szerepét a pásztorok zenei világában és a magyar népzene fejlődésében. 

Az est egyik legizgalmasabb része a magyar pásztorhangszerek keleti párhuzamainak bemutatása volt. Agócs Gergely saját kaukázusi és közép-ázsiai gyűjtőútjainak tapasztalataira támaszkodva mutatta be azokat a hangszereket és dallamkincseket, amelyek a magyar népzene keleti kapcsolataira utalhatnak. A hallgatóság így nemcsak a Kárpát-medence pásztorainak örökségével, hanem annak tágabb eurázsiai összefüggéseivel is megismerkedhetett. 

A rendezvény végén a közönség olyan dallamokat hallhatott, amelyeket az előadók mestereiktől, köztük a legendás nógrádi pásztorzenésztől, Pál Istvántól tanultak. Az est így nemcsak tudományos ismeretterjesztés, hanem egy élő hagyomány személyes és hiteles bemutatása is volt.