Nevezték sajtóapostolnak, a magyar katolikus megújulás vezéralakjának, teológusnak és írónak. Munkássága mellett pro és kontra érvek hangzottak el. Azt azonban soha nem vitatták, hogy Prohászka Ottokárral együtt a XX. századi katolikus megújulás legkiemelkedőbb alakja volt. 

Bangha Béla 144 évvel ezelőtt, 1880. november 16-án született Nyitrán. Szerzetesi életét 1895-nem Nagyszombaton, a jezsuita rendben kezdte. Több mint tíz év tanulás és tapasztalatgyűjtés után Innsbruckban szentelték pappá 1909-ben. 

Három évtizedig tartó hittérítő munkáját a jezsuiták fővárosi Jézus szíve templomában kezdte 1910-ben, ahol már fiatalon is nagyívű hitvédelmi előadásokat tartott. A nyilvánosság és a sajtó erejével már ekkor is tisztában volt, ezért vállalta el a Szűz Mária-tiszteleten alapuló vallásos társulat, a Mária-kongregáció lelkiségi mozgalom lapjának szerkesztését. A Kongregációs Otthont a Horánszky utca 20. szám alatt 1912 decemberében adták át. Az épületben sokszínű szellemi élet zajlott, közösségi találkozókat, előadásokat, lelkigyakorlatokat szerveztek, a harmadik emeleten pedig szerkesztőség működött. Itt készültek a jezsuiták legfontosabb lapjai, a Szív, a Bangha Béla által szerkesztett Mária-kongregáció, valamint a Magyar Kultúra.  Utóbbit maga a szerzetes alapította 1912-ben azzal a céllal, hogy az időszerű, az embereket érdeklő kérdésekre keresztényi, ugyanakkor határozott választ adjanak. A lap szerzői közé tartozott Apponyi Albert, Herczeg Ferenc és Gárdonyi Géza is.

Az 1880-as években kialakult tömegsajtó társadalomra gyakorolt hatása ekkor már jól ismert volt. A százezres példányszámban megjelenő lapok ízlés- és véleményformáló szerepéhez kétség sem fért. Bangha Béla ezért 1918 januárjában megalapította a Központi Sajtóvállalatot, amelynek vezérigazgatója Baranyay Lajos lett. Az általuk kiadott lapok jól elkülönültek a magyar sajtópiac termékeitől azáltal, hogy témáik keresztény, nemzeti szemléletben íródtak.  

Trianon traumája után egyre nagyobb igény mutatkozott egy lelkigyakorlatos központra is. Az épületet, melyet utóbb Manréza néven őrzött meg az emlékezet, Bernhardt Győző tervei alapján közadakozásból és fővárosi támogatásból építették fel. A Labanc utcai épület 1928-tól működött.

Bangha Béla irodalmi munkássága az 1930-as években teljesedett ki. Nyolcvannál is több kötetet írt, részt vett a Katolikus lexikon szerkesztésében és szócikkeinek összeállításában, majd tagja lett az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus szervezőbizottságának is.

Hosszan tartó súlyos betegség következtében hunyt el 1940. április 29-én Budapesten.