Ma 78 esztendeje annak, hogy hosszas betegeskedést követően, hazájától távol, a New York-i West Side Hospitalban elhunyt a XX. század egyik legjelentősebb művésze, Bartók Béla. 

A világhírű magyar zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató 1940. október 12-én hagyta el Magyarországot. A nácizmus európai térhódítása miatt döntött úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazik 1 éves tudományos- és koncertkörútra. A végleges letelepedés nem szerepelt tervei között, éppen ezért hatalmas csalódás volt számára, amikor Németország legyőzése után egy újabb totalitárius diktatúra, a kommunizmus előretörését látta kibontakozni Magyarországon. Ahogy egyik levelében írta: „Szeretnék hazamenni, de végleg...". Ez a kívánsága csak több mint 40 évvel halála után teljesülhetett be. 

Újratemetésének gondolata először a hatvanas évek elején fogalmazódott meg. Özvegye, és idősebb fia, ifj. Bartók Béla levélben kérvényezték az akkori magyar kormányt, hogy intézkedjenek a hamvak hazaszállításáról, amelyre az engedélyt megkapták, azonban Bartók Béla kisebbik fia, Péter ellenzése miatt ez meghiúsult. 

1981-ben vetődött fel ismét a magyarországi temetés ötlete, de a család egyöntetűen nem értett egyet azzal, hogy a születésének 100. évfordulóján temessék újra. Végül 1987-ben jött el az az idő, amikor a család és a hatóságok egyetértettek Bartók Béla földi maradványainak hazahozatalában, és ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter elkezdték megszervezni a hazautat. Kifejezett kívánságuk volt, hogy a Farkasréti sírkertben, Bartók Béla édesanyjának és testvérének sírjához közel helyezzék el a hamvakat. A hazaszállítás költségeit a család kívánta fedezni. Felkérésüknek eleget téve, Borsos Miklós szobrászművész alkotta meg a sírnál felállítandó emlékművet. Az egyházi temetésen a gyászbeszédet dr. Ferencz József unitárius püspök tartotta.

1988. június 25-én New Yorkból hajón szállították a koporsót a franciaországi Cherbourgba, ahová 1988. július 1-én érkezett meg a hajó. Onnan egész Európán át gépkocsi konvojjal szállították és kísérték Bartók Béla földi maradványait. 1988. július 5-én Hegyeshalomnál, a határsorompó felemelkedésekor Németh István karmester vezényletével megszólalt az „Elindultam szép hazámból…” című dal. A Bartók fivérek a kegyeletüket lerovó tömeggel együtt énekelték el a Himnuszt. Sinkovits Imre elszavalta Ady Endre A föl–földobott kő című versét, végül a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot. A búcsúmeneten ezrek vettek részt, hogy tisztelettel adózzanak a nagy művész emlékének. 1988. július 6-án a lakosság járulhatott a Tudományos Akadémia székházában felállított ravatalhoz. Bartók földi maradványait 1988. július 7-én helyezték végső nyugalomra. Az újratemetés már a közelgő rendszerváltozás jeleit hordozta magában.