Miután 1526-ban I. Ferdinánd magyar király, a Magyar Királyság pedig a Habsburg Monarchia része lett, magyarok még nagyobb számban kerültek a bécsi egyetem hallgatói sorába.

Az intézmény a kora újkorban kiemelkedő szerepet játszott a magyar művelődésben. 1365-ben IV. Rudolf herceg alapította, kezdetben a bencések, majd 1623-tól a jezsuiták felügyelete alatt állt. A földrajzi közelség miatt a magyar hallgatók a kezdetektől szép számmal voltak jelen. A bécsi magyar jelenlétet erősítette a Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított Pázmáneum, amely szoros kapcsolatokat ápolt az egyetemmel, ahol mások mellett Pázmány Péter, Zrínyi Miklós és Esterházy Miklós is tanult.

A bécsi egyetem hallgatói négy natióba, nemzetbe sorolták magukat, ezek egyike, a natio Hungarica, a magyar volt. Az egyes nemzetek minden évben tartottak egy nagy ünnepséget, amely fontos eseménynek számított az egyetem, de még a város életében is. Az ünnepség központi rendezvénye a Stephansdomban, a Szent István-székesegyházban tartott szentmise, melynek keretében az egyetemi nemzet fontos patrónusa tartott ünnepi beszédet.

Az egyetemi magyar nemzet ünnepét a 18. században rendszerint Szent László napján, június 27-én rendezte. Az egyik látványos ünnepségről a korabeli bécsi hírlap, a Wienerisches Diarium 1727. június 28-i száma az alábbi beszámolót adta közre:

„Az itteni ősi, nagyrabecsült egyetem magyar nemzete tegnap tartotta védőszentje, Szent László ünnepségét a Szent István székesegyházban a legbensőségesebb módon nagy trombita és dobzenekar kíséretével. Az eseményt Ignatio Albino, Veglia püspöke, Seitz grófja, az említett székesegyház kanonoka, magyar királyi tanácsos, jogi doktor szép zenéje ékesítette. A latin nyelvű ünnepi beszédet csábrági és szitnyai gróf Koháry István őexcellenciája, valóságos titkos tanácsos, kamarás, altábornagy, ezredes stb., ezen nemzet különleges jótevője tiszteletére Ignatz Walthör úr tartotta a jelenlévők legnagyobb gyönyörűségére.”